A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1909-1910. tanévről
Vende Ernő: Széchenyi emlékezete
6 nak, melynek tervét az 1830-ban megjelent Hitel című munkájában körvona- lozza. A Hitel Széchenyi külföldi tapasztalatainak a magyar viszonyokra alkalmazott eredménye. A nyugoti civilizáció szemüvegén nézett magyar országi állapotok szomorú képe. Széchenyi látta nemzetének elmaradottságát és ezen akart segíteni. A betegségnek fészkét kutatta előbb, hogy megtalálja és alkalmazni tudja az orvosságot, hogy meggyógyíthassa a beteget. Utaztában hatalmas nemzetek életét látta és tapasztalta, hogy gazdagság és műveltség, szegénység és tudatlanság mindig együtt járnak. Világos lett előtte, hogy minden nemzet műveltségének alapja az erős gazdasági fejlődés. „Gazdasági fejlődés nélkül nincs szellemi fejlődés, enélkül nem érhető el szellemi felsőbbség, szellemi felsőbb- ség nélkül pedig a magyar faj nem lehet uralkodó, államfenntartó elem“. Tehát e nemzetet, ha szuverenitását itt megakarja tartani, első sorban gazdaggá kell tenni. Magyarország pedig szegény és műveletlen. Szegénységének és műve- letlenségének oka pedig az elavult intézményekben és rendi alkotmányban rejlik, mely az ősiség által rabbá teszi a földet, a jobbágyi intézmény által békóba veri millió kezek munkáját és milliókat foszt meg a birtokszerzés, tehát a vagyonosodás jogától; a robot, céhek, monopóliumok stb. által pedig gátolja a szorgalomnak, szabad versenynek, közlekedésnek, iparnak és kereskedelemnek szabad kifejlődését, melyek nélkül nincs jólét, nincs haladás. Midőn Széchenyi már tisztán látta maga előtt a nemzet mély sülyedé- sének okait és megtalálta lelkében e bajok orvosságát, minden tekintetet és ingadozást félretéve, a lángész bátorságával lép nemzete elé, hogy az ország tátongó sebeit feltárja és megírja három korszakalkotó nagy müvét: a Hitel-1 Világ-ot és a Stadium-ot, e — mint Arany mondja — nem kézzel irt könyveket, hanem „egekbe nyúló hármas piramid-ot“, a modern Magyarország új épületének három hatalmas talpkövét. Nem kell e müveket bővebben tárgyalnom, hisz tanulmányaik folyamán bőven foglalkoztak azokkal. A Hitel-ben feltárja Széchenyi az ország szomorú állapotát és a szegénység és műveletlenség kutforrásainak okát régi rendi alkotmányunk középkori elmaradottságában találja. A Világ-ba.n még bővebben kifejti és jobban megvilágosítja a Hitel eszméit, mig a Stadium-ban, mely az 1832-iki országgyűlésre készült, már rendszerbe foglalja elveit és egy 12 pontból álló törvény- tervezetben foglalja össze, hogy a viszonyok jelen stádiumában, vagyis állapotában, mi a teendő. E három könyv hatalmas támadás a rendi alkotmány rozzant épülete, a magyar társadalom és politikai élet összes elavult intézményei és a magyar nemesség előítéletei ellen. De midőn Széchenyi megdönti az elavultat, a régit, akkor egyszersmind lerakja, megveti alapjait az uj, hatalmas Magyarországnak. Széchenyi azért rombol, hogy építsen. Nem hátra néz, hanem előre. Avval nem sokat törődik, mik voltunk, hanem megmutatja, mivé lehetünk. Mikor kicsinyléssel említi a múlt és jelen sivárságát, egyszersmind ragyogó színekkel tárja fel előttünk az elérhető fényes és boldog jövőt.
