A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1909-1910. tanévről
Dobos Ferenc: Haladás
„Haladás.“ Irta: Dobos Ferenc. Levél tanítványaimhoz. Kedves ifjú barátaim! Közös otthonunknak, meleg fészkünknek: a mi iskolánknak kapui bezárultak előttetek s ki könnyebb, ki nehezebb szívvel átadja magát a szórakozással vegyes „édes semmittevés“-nek. De van-e csak egy is köztetek, aki ily könnyed lelki állapotban, a leckék gondjaitól szabadulva, egyszer- másszor komolyabb dolgok felett is ne elmélkednék? Az elmélkedés legfontosabb tárgya, mely számatokra kínálkozik, nem lehet más, mint a jövő, mert hiszen ez egészen a tietek. Ez az az aranyhegyen épült fényes vár, mely a távol ködéből csillámlik lelki szemeitek előtt, s tapasztalásból tudom, hogy ezt a jövőt ti is mindnyájan csakis szépnek, vonzónak s igazán aranyból valónak látjátok. A világért se akarom azt a ködfátyolt, mely jelen éltetek legnagyobb boldogságát rejtegeti, kíméletlen kézzel illetni, de annál határozottabban mutatok rá arra, hogy a ti jövőtök nem csupán a sors szeszélyének játéka, hanem hogy annak boldogsága első sorban és főkép saját kezetekbe van letéve. Szinte látom, hogy közületek egyik-másik, a fentieket olvasva, tovább lapoz, azt hívén, hogy következik egy hosszú, „unalmas“ oktatás arról, hogy milyen fokozott szorgalommal és odaadással kell az iskolában tanulni és hogy semmiért se szabad egyetlen lecke megtanulását hanyagságból elmulasztani. Ez is igaz, de én most még ennél is fontosabb dologról akarok hozzátok szólani. Napjaitok java részét az iskolában töltitek ugyan, de azért eleget időztök az iskolán kívül is, melyet hovatovább elhagytok és kiléptek az életbe, erre a nagy küzdőtérre, hol egymásután maradnak el mellőletek a vezető kezek, s ti magatokra hagyva vívjátok tovább az élet harcát. Nincs már tanító, nincs már szülő s talán rokon se, aki megbízható tanácscsal látna el, s ami még szörnyűbb: ezer oldalról ezerféle nézet, vélemény, tanács, tanítás hangzik felétek, de valamennyi egy közös mezbe, a „Haladás“ mezébe burkolódzik s minden oldalról ezt harsogják már most fületekbe ; „A kor jelszava a haladás,“
