A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1908-1909. tanévről
Arnhold Nándor: Múzeum és tanulóifjúság
12 lyukon át szögecset dugunk. Összes részei agancsból valók; csupán szélső oldalain van két fémkarika, hogy vállára akaszthassa a vadász. A díszítés vésett vonalakból áll. A nyak és a szárak végeit egymást metsző félkörökből, négy- és háromszögekből alakuló többszörös szalagdísz veszi körül. A középső mezőt, ott, ahol a két agancs szétágazik, körbefoglalt köríves rozetta díszíti. A külső oldalt a másik, csupaszon maradt belső oldaltól szegély választja el, különben pedig hasonló mértani alakok és egypár madárformájú sárkány borítják. Hasonló berendezésű és díszítésű puskaportartók más vidékről is kerülnek elő, különösen a ruthéneknél gyakoriak, habár kétségtelen, hogy az űriosztály vadászfelszereléséből jutottak a vadászó nép közé. Végül rátérek az ormánsági nők kivarrott ködmönére és a szőttesekre. A női ködmön testhezálló, csípőig érő ujjas kabát báránybőrből. (Színes műmelléklet.) Köröskörül báránybőr-prém szegélyezi, beljebb kicsipkézett, világosabb bőrszegély, mely a szabás vonalait is végigkíséri. Utóbbi színes fonalak keresztöltésével és szíjjacskák bújtatásával van a ködmönhöz erősítve. A bőrcsipkék közül kivarrott apró virágok és csokrocskák nőnek ki. Az ekként tagolt felület dísze következőképen alakul. A hát kapja a legdúsabb díszt: közepén, felülről lefelé szimmetrikus csokor nyúlik alá; nagyobb virágai a szár közelében helyezkednek el, körülök szorongnak a kisebb formák együttesen meglehetősen zárt körrajzot alkotván. Szemben ezzel a dísszel kisebb csokor emelkedik a ködmön alsó szélétől fölfelé. Hasonló bokréta díszíti még az ujjak alját; míg a két oldalsó résznek a három sarkára vonul a díszítése — szimmetriában csokrok alakjában. A színezésben uralkodik a viola, kétféle tónusban a piros, zöld, hamvaskék és sárga. A virágok többnyire pirosak, de ha belsejük tagozott, akkor a külső mező gyűrűje rendszerint világoslila, tőle befelé pedig piros, majd sötétviola mező következik, miglen legbelső magva sárga. A szárak többnyire pirosak, a levelek zöldek. Sokszor egészen önkényesnek tetszik a színezés. Nemcsak, hogy a szimmetrikus alakok két fele különböző színt kap, de a nagyobb számban egymásmellé sorakoztatott egyező formákat is, — amilyenek p. o. a szegélyeket képezik, — rendszerint szintén szabadon váltakozó különböző színek tarkítják. Egészben véve az ormánsági kivarrott női ködmön meglehelősen egyezik az alföldi subadísszel nemcsak a díszítés módjában, de az alkalmazott díszítési elemekben is (VII. lap). A szövés az ormánsági asszonyok rendes foglalkozásához tartozik. Még ma is majd minden háznál van „szüő-fa“, azaz szövőszék. Maga a nép állítja elő. Készítenek rajta lenből, kenderből vásznat, fehérneműt, zsákra- valót, rongyokból pokrócot stb. De díszes szőttesek is kerülnek ki a szorgalmas női kezek alól: térítők, abroszok, takarók stb. Mintáik többnyire egyszerűek és geometriai jellegűek, mindazonáltal elég változatosak és ízlésesek. Technikájuk szolid (111. lap). * * *
