A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1906-1907. tanévről
Vende Ernő: A szavalás művészete
51 szén ellenkező, lejti (trochaeus), tehát eső sorokban van irva; az utolsó két sor az ismét visszatérő, derültebb, megnyugtató hangulatot a trochaeus sorok elé tett, még egy hosszú szótaggal (felütés) érzékíti. S az égiekhez közeledvén: Érzem szelíd lehelleted, Üdvözlek, oh szép kikelet! A tél- s nyomornak vége már, Derült az ég, nyílt a határ. Már búvik a fű, mely felett . Rakandom kisded fészkemet. S mely ifjan oly szép, enyhe, zöld, Terített asztal lesz a föld, Oh kéj, öröm! Oh kéj, öröm! Gyönyörtanyánk leend a föld. Jön a veréb, a nagy faló, Röptében ígyen szólaló : Csip, csep! Csip, csep 1 Nem kell egyébb, mint hulladék, Csak sok legyen, tüstént elég. Paraszt betyár vagyok, Éhségim oly nagyok, Mint senkié. Sem szántok, sem vetek, Mégis kitelelek, Mint bármi méh. Fáradjon más, én majd eszem, Mit lophatok, meg nem veszem, Csip, csep! Csip, csep 1 Nekem nem kell nagy élelem, Csak egy kis elhullt búzaszem. És jönek a zenészek: Pintyőke és a csíz, A czinke és rigófaj, S a czifra tengelic; S a merre csak tavasz van, Erdő, mező, berek, Víg énekök zajától Harsogva fölzeneg. Mind boldogok, s vigadnak A nyár utoljáig, S öröm s a dal hevétől Reszketnek tolláik. Madárhangok. Szól a pacsirta, fönn lebegvén Különböző hangulatok. Hang- festés. 4*
