A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1906-1907. tanévről

Vende Ernő: A szavalás művészete

46 A hagnsűly mint esztétikai tényező. Nézzünk még egy példát: És az sem a halál, midőn már más sirat: Öröm, vagy fájdalom, bú, vagy érdek miatt. Ah az, az a halni, midőn még itt vagyunk : [)e _ (szomorúan, hang’eséssel) halva, 1 és magunk siratjuk—^ (új hangesés, mély bánat hangján) önmagunk. De a gondolatok ellentétességét nemcsak hangeséssel, hanem hang­emeléssel is ki lehet fejezni. „Az ember tragédiájáénak egyiptomi jelenetében az agyonkorbácsolt rabszolga összerogyva felsóhajt: „Milljók egy miatt.“ — Á d á m : Ah, Luczifer, mi rettentő beszéd ez ! — Luczifer: ... Nagyszerű dolog: Egy rabszolgával a földön kevesebb van. világ. + ATt ‘ir ■ i-*- nékem egyJ — Éva: Neked silány szám,—• Itt az érzelemnek megfelelőleg az ellentétet hangemeléssel fejezzük ki. Az e példákban lévő ellentétes gondolatokat tisztán az erősségi hang­súllyal nem is lehet tolmácsolni, mig a zenei hangsúlyozás híven tük­rözi vissza az érzelmeket is és nagyon hatásossá teszi az előadást. E példákból egyszersmind azt is látjuk, hogy amint az értelmi hang­súly az érzelmi hangsúlytól el nem választható, úgy az erősségi és zenei hangsúly is mindig együtt és egymást kiegészítve eszközük az előadás hatását és szépségét. Megemlítjük még azt a körülményt is, hogy a hangsúlynak nem­csak a beszéd világossága tekintetéből van nagy fontossága, hanem az, mint az előadásnak zenei eleme, esztétikai tényezőként is szerepel, amennyiben míg az érzelmi és zenei hangsúly az egyhangú prózának is bizonyos zeneiséget, ritmust ad, addig az értelmi hangsúly a versnek némileg elveszi éneklős jellegét és annak természetességet kölcsönöz. Végül figyelmeztetjük az előadót arra, hogy óvakodjék a túlságos hangsúlyozástól, mert amilyen unalmas a folyton egy hangerősségben tartott beszéd, épen olyan tűrhetetlen a hangnak folytonos fel- és leszál­lása. Hiszen a közönséges beszédben észre sem vesszük a hangsúlyozást, még is megértjük a beszélőt. A hangsúlyozásnak a szavalásban is mindig természetesnek, a betanultság minden látszatától mentnek kell lennie. „Ne igyekezzünk a műnek minden kis részletét érvényre emelni. Az előadásnak művészete épen abban áll, hogy mindennek megadjuk az

Next

/
Oldalképek
Tartalom