A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1906-1907. tanévről
Vende Ernő: A szavalás művészete
35 Ki áll amott a szirttetőn ? (Hunyadi.) Mi a magyar most ? (Rút sybarita váz.) Mért nem jön a Szondi két dalnoka? E kérdésekben az első szó a legmagasabb, utána a hang folytonosan esik az utolsó szótagig. Általános szabályéi a kérdőjel előadásbeli kifejezésére azt mondhatjuk: Minden kérdés, melyre „igen“ vagy „nem“ feleletet várunk, hangemeléssel, a többiek hangereszkedéssel ejtendők.* Megjegyezzük azonban, hogy ez a Szabály sem állandó, mert itt is számtalan változat lehetséges, aszerint, hogy micsoda érzések játszanak bele a kérdésbe. Pl.: „Nem kérd, s nem vár az idő, sebes rohanással haladváu felettünk ; az én napjaim legszebb része leszállóit; s ki tudja, melyik pillanatban hull el az élet hervadó virága? ki tudja, melyik pillanatban kell költözködnöm oda, hol korán előre ment testvérem koporsója mellett a hely készen vár? nem hívom az órát; de jöttét sem rettegem.“ (Kölcsey: Parainesis). E nehány sor igen jó példa arra, mennyire befolyásolja az érzés a szóbeli pontozást. Az egész részt a változhatlan sorsban való nemes megnyugvás melancholikus hangulata lengi át. Az első két vessző már nem egy értékű. A „Nem kérd“ majdnem felkiáltásszerüleg, az utána következő mondat szinte sóhajtásszerüleg ejtendő; az első vessző után felemelkedik a hang, a másodiknál csak félmagasságban lebeg, majd innen folyton esik. A „felettünk“ után való pontosvessző pont értékével bir, valamint a következő második pontosvessző kiejtése is közelebb áll a * A kérdő mondat hangsúlya és általában a zenei hangsúly nyelvünkben még nincs eléggé tanulmányozva; szabályait határozottan megállapítani igen nehéz is, mert a zenei hangsúlyra az érzelmek, indulatok ezer és ezer változata van befolyással. A fenti mondatok zenei hangsúlyának jelzése eltér Balassa Józsefnek — (Magyar Fonétika) a kérdő mondat hangsúlyára megállapított — zenei jelzésétől, amennyiben a művészi előadás zenei hangsúlya nem esik mindig össze a nyelvtani zenei hangsúllyal, amikor egy mondatot kiszakítva az egészből, külön vizsgálunk. Az előadás jóhangzása nem tűri meg azt a hullámozva éneklő zenei hangsúlyt, amit a szabály- szerű (de nem művészi) olvasás, vagy beszéd megenged és amint némelyek a kérdéseket ejtik. 3*