A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1906-1907. tanévről
Vende Ernő: A szavalás művészete
24 5ZÓtaf»;olási hibák. Vörösmarty a szótagolásról A szó- tagolás és az értel- messég'. A szénve dély és i szótagolá! IV. A szótagolás. Ha a szavaló már minden egyes hangot tisztán tud kiejteni, meg kell tanulnia a hangok összekötött hangcsoportjait, azaz az egyes szótagokat is világosan kimondani. A helyes szótagolás alapja a tiszta kiejtésnek. Jól szótagolunk akkor, ha minden szótag kezdő mássalhangzóját a hozzátartozó magánhangzóval és a szótagzáró mássalhangzóval együtt világosan és tisztán ejtjük ki. A helyes szótagolás különösen a mássalhangzóknak tiszta kiejtésében nyilatkozik meg. A tiszta szótagolás ellen elkövetett vétségek legnagyobb része kényelemből ered. Különösen a kezdő szavalóknál tapasztalhatjuk, hogy az egyes versszakok utolsó szavait leejtik és a végső szótagokat elnyelik. Ez a rossz szokás nemcsak unalmassá, hanem értelmetlenné is teszi az előadást. Minden egyes szótagnak tisztán kell elhagynia ajkainkat. A szótagok elnyujtása, elharapása, szélesen ejtése, felkapása, emeltebb hangon való mondása stb. oly hibák, melyeknek a művészi szavalásban előfordulniok nem szabad. A magyar nyelvnek törvénye, mondja Vörösmarty, hogy „itt min- ■ den szótagot tisztán ki kell mondani, itt semmit elnyelni, összerántani nem szabad és a beszédet csak annyira lehet sebesnek vagy szaporának mondani, amennyire azt a szótagok tiszta kimondása engedi.“ Általában azt hisszük, hogy a szavaláshoz erős „nagy hang“ szük- ’ séges, mert néha tágas teremben hangosan kell szólnunk, hogy megértsenek. Ez teljesen téves nézet. A beszéd értelinessége nem a hang erejétől, hanem a tiszta szótagolástól függ. Ha helyesen tudunk szótagolni, úgy gyenge hanggal értelmesebbek leszünk és nagyobb hatást tudunk elérni, mintha nagy hangon szavalunk és rosszul szótagolunk, mert ez esetben értelmetlenekké válunk. Sőt minél erősebb a hangunk, annál jobban kell vigyáznunk a tiszta, pontos szótagolásra, mert a hangzók öblös kiejtése elnyomja a mássalhangzókat, miáltal elmosódik, elhomályosodik az egész szó. Vannak úgynevezett „hatalmas hangú“ szónokok, akiknek ajkáról csak úgy dörög a szó és mégis csak megfeszített figyelem mellett érthetjük meg őket, mert nem tudván helyesen szótagolni, a hatalmas hang árja elragadja a szavak értelmét. Míg ellenben vannak színészek, akiknek csak nagyon közepes terjedelmű és erejű a hangjuk és mégis a színház legtávolabbi zugában is nemcsak világosan értjük őket, hanem beszédjüknek legfinomabb árnyalatait is észrevesz- szük, mert tisztán szótagolnak. ~ Néha előfordul, hogy a szavaiénak valamely szenvedélyes kitörést ä- kell tolmácsolnia, vagy valamely ecsetelt körülmény, lelkiállapot készti a