A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1906-1907. tanévről

Vende Ernő: A szavalás művészete

13 A tüdő a beszéd alkalmával arra szolgál, hogy a levegőt a gégébe hajtsa. A tüdőből vezet ki a légzőcső, melynek felső, kiszélesedő vége a gége. A gége legalsó porca, mellyel a légcsővön ül, a pecsétgyűrűhöz hasonló gyürüporc (1. ábra), melynek szélesebb része hátrafelé, a keskenyebb mellfelé tekint. Ezen lovagol elől a gége legnagyobb porca, a pajzsporc (2. ábra), mely a nyak közepén, mint az u. n. Ádám-csutkája, kívülről is látható. A gyűrűporc hátsó, széles szélén vannak a szabadon mozogható, háromoldalú kannaporcok (3. ábra), melyeknek alsó végein két nyúlvány van; ezek egyikéhez a hangszalag, másikához a hang­szalagokat feszítő izom tapad. A gégét bezárja a gégefedö, mely arra szolgál, hogy a nyelés ideje alatt a falat a gégébe ne kerüljön. Belül a gége nyálkás hártyával van kibélelve. Középső részében vannak elhelyezve a hangszalagok, melyek a beszéd szempontjából a gégeüreg legfontosabb részei. Rugalmas rostokból állanak és elől két ráncban oda vannak nőve a paizsporc szögletéhez és innen hátrahúzódva másik végökkel külön-külön a két szabadon mozgó kannaporc befelé kiálló nyúlványaihoz tapadnak. E kannaporcok izmok által mozgathatók, és ezeknek mozgása vagy eltávolítja egymástól a hangszalagokat, ami­kor közöttük az u. n. hangrés támad, vagy egymáshoz szorítja és meg­feszíti őket, amikor a hangszalagok közti rés bezárul (zárt hangrés). Rendes lélekzéskor e hangszalagok távol állanak egymástól, és a hang­rés egyenszáru háromszög, sőt mély belélekzéskor ötszög alakjával bir, és így az egész gége egy tágas csövet képez, melyen a levegő akadály nélkül keresztül vonúlhat, tehát hang nem keletkezhetik. Ha azonban az izmok működése folytán (a hangoztatáskor) a hangszalagok megfeszül­nek és majdnem az érintkezésig közelednek egymáshoz, akkor a tüdő­ből a légzőcsőn áthajtott légáram a kifeszített hangszalagokba ütközvén^ azokat rezgésbe hozza, és így keletkezik a zöngehang, a beszédnek fő­alkotó eleme. (4. ábra.) A hang ereje függ a légáramlattól, magassága pedig a hangsza­lagok feszültségétől vagyis: minél erősebb a tüdőből kitódiíló légáram, annál erősebb a hang; minél jobban feszülnek a szalagok, annál maga­sabb a hang. Mielőtt azonban a hang ajkunkra kerül, annak még a gége felett való üregeken: a garat-, száj- és orrüregeken kell keresztülmennie, ahol már változik, módosul, azért e részeket együtt hangmódosító részek­nek is nevezzük. Ezeknek a részeknek különösen a beszédben rend­kívül fontos a szerepük, amenyiben az egyes hangok képzésére és a hangszinezésre nagy mértékben befolynak. A garat (torok) a gégének folytatása. Része van a beszédnél a gégehangok színezésében és egyes hangok képzésében is, amennyi­ben a garatizmok irányítják a tüdőből kijövő levegőt a száj- és orr­üreg felé. A hang kelet­kezése. A hang- módositó részelt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom