A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1906-1907. tanévről

Vende Ernő: A szavalás művészete

11 latokat mindig azok a hangulatok és érzelmek is kisérik, melyek az iró lelkét ama gondolatok leírásánál áthatották. A költő valósággal csak a gondolatokat írja le, mert hiszen az érzelmeket nem is lehet tökéletesen szavakkal kifejezni. A leirt, vagy nyomtatott szó tulajdonképen hideg érzéketlen valami, aminek igazán csak az olvasó képzelete és az előadó hangja ad életet, szint és hangulatot. A szavaló feladata pedig épen az, hogy a szavak jelentésén kívül még azt a leírhatatlan valamit is kife­jezze, amit a költő a szavakba beleérzett, de aminek megérzékítésére, kifejezésére az írásnak jele nincsen. Azért csak a teljesen megértett és tökéletesen átérzett művészi előadás képes a költői müvek összes saját­ságait és szépségeit egész teljességükben igazán érvényre juttatni és azokat mindenki számára egyenlően élvezetessé tenni. Hogy ezt a nemes feladatot a szavaló elérhesse, mindenek előtt szükséges, hogy megfelelő hangja legyen. A hajlékony, csengő, kellemes hang első kelléke a jó szavalónak. Valóban az emberi hangnál alig van csodálatosabb valami a ter­mészetben, és nincs egyetlen hangszer sem, amely az emberi hangot változatosságra, magasságra, mélységre, erőre, lágyságra, színező, ár­nyaló és kifejezőképességre még csak megközelíteni is tudná. Az em­beri lélek, gondolat, érzelem és indulat összes változatai kifejezést talál­nak a hangban, amelynek ismét megvan az a képessége, hogy viszont a megfelelő érzelmeket is fel tudja ébreszteni és épen ebben rejlik a szó­beli előadásnak nagy hatalma és hatása. Szerencsés előadó az, akit a természet hajlékony, csengő hanggal áldott meg, de a legtöbb szavaló, színész és szónok csak nagy fárad­ság és munka árán érte el azt, hogy a megfelelő hanggal rendelkezik. Mert mint a test minden szervét, úgy az orgánumot és vele együtt a hangot is lehet fejleszteni és tökéletesíteni. Mint a zene-művésznek, ha művészetében tökéletességre akar szert tenni, ismernie kell hangszerének szerkezetét, úgy a szavalónak is, ha hangját megfelelően használni és fejleszteni akarja, ismernie kell első sorban az ember beszélő szervezetét, a beszéd technikáját. Is­merkedjünk meg tehát első sorban a beszélő szervvel.*) Az emberi beszéd szerve egy orgonához hasonlítható ; mint ennek, úgy hangadó szervünknek is van fúvója: a tüdő; sípja: a gégefő ; a síp nyel- vecskéje : a két hangszalag. De míg az orgonának minden hangra külön-kü- lön egy-egy sípja van, addig az emberi hangszerv olyan szerkezetű, hogy ez egyetlen síppal, a gégefejjel, és a benne lévő egyetlen nyelvvel, a hangszala­gokkal, az emberi beszéd és ének összes hangjait létre tudja hozni. Az emberi hang létesítésében a következő szervek szerepelnek: a mellkas, tüdő, légzőcső, gége, garat, száj, orrüreg és az idegrendszer. Az emberi hang töké­letessége. A beszéd szervei. *) Dr. Sarbó Artur: „A beszéd“ című munkája nyomán.

Next

/
Oldalképek
Tartalom