A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1904-1905. tanévről
dr. Szegedy Rezső: Jókai Mór emlékezete
7 — sereg lelkes küzdelme, II. Rákőczy Ferenc önzetlen honszeretete, a II. József császár germanizáló rendeletéire támadt nemzeti visszahatás, az utolsó nemesi felkelés romanticizmusa és szabadságharcunk lélekemelő tragédiája Jókai alakításában nemcsak a magyar lelket ragadja magával, hanem elvarázsolja az idegent, politikai ellenségeinket is. De legvonzóbb akkor, mikor az eszmék küzdelmét rajzolja és a béke erényeinek hőseit övezi glóriával; mikor elvezeti az olvasót az ősi paloták tündéri fényébe, a régi udvarházak nemes egyszerűségébe, a régi táblák tanácskozásaira és a nádfödte gunyhó mécsvilágához, mindenütt bemutatva népünknek szeretetreméltó vonásait, egy immár letűnő világ nemes erkölcseit. A „legnagyobb magyar“-nak legmüvészibb emléket ő állított, mikor a „Magyar nábob“-ban és „Kárpáthy Zoltánéban rajzolta azt az átalakító erőt, mellyel Széchenyi István gróf nagy eszméi egy szellemben és törekvésben új Magyarországot teiemtettek. A valóból vett elemeket csodálatos módon tudja átszőni a világirodalomban szinte páratlanul gazdag fantáziájának szálaival, hogy tündérmesévé válik minden, mit feldolgoz ; és a kutató, ki más írónál oly könnyű szerrel tudja az ezen két különböző forrásból vett elemeket szétválasztani, Jókainál ily kísérlettel tehetetlen marad. Az üde fantázia eme kedves játékának köszönhetjük, hogy a regény, mely műfaj mindenkor érezteti a kor szellemi életének irányzatát, nála nem vált irányművé, hanem megmaradt annak, mi eredetileg volt: gyönyörködtető olvasmány. Rendkívüli Jókai egész szelleme, igy hősei sem lehetnek köznapi emberek : ha jók, minden erényt, ha gonoszak, minden bűnt természetfölötti módon egyesítenek magukban. Jellemük nem fejlődik, már kialakulva jelenik meg előttünk; cselekvésüket nem érleli hosszas fontolgatás, csak cselekednek; eszményi lelkesedés vagy ördögi elvetemedettség vezérli tetteiket, nem pedig a hús, a vér és az ideg, mely a modern regényben oly nagy szerepet játszik. Regényei nem hű képmásai a való életnek, hol erény és bűn egybeolvad és sokszor a legnemesebb szándék súlyosan bűnhődik, míg a gonoszság diadalmaskodik ; az ő ethikája tiszta és költői: az erény mindenkor győzedelmeskedik, a bűn mindenkor elnyeri méltó büntetését. Népszerűséget biztosít alkotásainak és ez úton örök életet ideálizmusának az elbeszélés művészete. Regényeinek cselekvénye mindvégig élénk, gyorsan halad, nehézkes elmélkedések és fejtegetések meg nem szakítják; ha nyújt is egy-egy kitérést, mely többnyire leírás, akkor is elbájol szelleme üdesége, vonzó humora. Az elbeszélés ezen művészetében tisztán a népmese tanítványa, melyet gyermek- és ifjúkorában annyira szeretett hallgatni a nép ajkáról, melynek virágait férfikorában is oly odaadó szeretettel gyűjtötte. Ha kor- és jellemfestés tekintetében egyes kortársai felül is múlták, el kell ismernünk, mit különben legszigorúbb kritikusai is elismernek, hogy az elbeszélés művészetében a legmagasabb színvonalra Jókai emelte a regényt. Csak a legnagyobb elismerés illeti őt mint nyelvművészt is. Azt az ideált, mely Kazinczy Ferenc előtt lebegett, t. i. hogy nyelvünket alkalmassá kell
