A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1904-1905. tanévről
dr. Révai Sándor: Barlám és Jozafát, továbbá szent Elek legendája
— 44 egy szenes tökében tartotta, mely a’ tűz mellett állott mindenkor, mellyröl gyanúsága sem lehetett senkinek. Történt egykor, midőn az emberek alunnának, a’ tengernek fel- dagadása miatt bé-mégyen a’ víz a házba és a’ tökét ki-kapja onnat, viszi a derék tengerre, mely tökét mind addig viszen a’ tengeri hab elébb elébb, hogy viszi azt más városhoz, és egy embernek a’ házánál le-tészi, ki jó szívvel szokott vélt szállást adni minden útonjá: óknak. Reggel fel-kelván a’ ház gazdája, láttya a' tökét és bé forgattya maga házába, tsak tűzre való fának alítván lenni. A’ pedig adakozó vólt a’ szegényekhez. Egy hidegben jövevény érkezvén hozzája, néki áll a’ tökének, hogy fel-hasogassa a’ tűzre, mikor a’ fát vágja, nagyöt zördül a’ pénz benne, mellyet félre tészen kamarájába, a’ végre, hogy, ha rá találna valaki, mag-adná annak, a’ kit illetne. Azonban, városról- városra járt vólt a’ Kováts keresvén pénzes tőkéjét. Érkezik abban a’ városban-is, azon gazda házához, a’ ki rá talált a’ tökére és midőn a’ Kováts bizonyságot tenne az elveszett marhájáról. Mondgya a ház gazdája magában: majd meg-próbálom, ha Isten akarattya lészen-é, hogy a’ Kovátsnak pénzét viszsza adgyam. És készíttet tésztából három pástétomát, az egyiket földel tölteti-meg • A’ másikat halottak tsontyával ; A’ harmadik pástétomát a’ tökében talált pénzzel és a’ Kovátsot ebédgyére marasztya, asztalra tévén a’ pástétomokat-is, mondgya a’ Kovátsnak : ennek valamellyikét választod, a’ tiéd lészen. Egyiket-is ’s másikat-is emelgetvén a’ Kováts, választya a’ földel töltött pástétomát, mivel, a' nehéz vólt, mondván : Én ezzel megelégszem, a’ többi néked maradjon jó gazda. Ez így lóvén, mond magában a’ gazda: Látom, nincsen Isten akarattya arra, hogy a’ Kovátsnak pénze viszsza adattassék. Kihezképest ö a’ kúldúsokat öszve-gyüjti, mondván a’ Kovátsnak : lm elődbe töttem vólt pénzedet; de ha nem választottad, arról nem tehetek, így szeme láttára a’ szegényeknek osztogattya a’ pénzt, a' Kováts pedig üres marokkal mégyen-el onnat.® V. ö. ennek magyarázatát: Haller-Katona : Gest. Rom. 311—313. 1. 19) Gesta Romanorumban: „Mert az én begyemben olly drága kö vólt, melly nagyobb vólt egy Strutz madár tojásnál." V. ö. 20. jegyzet. 20) A tőrbe esett és újra megszabadult fülemile jó tanácsai megvannak a Gesta Romenorumban (CLXVII. rész: „A’ jó tanátsnak hallásáról.® Haller-Katona: Gest. Rom. 445—447. ].), megvannak továbbá Temesvári l’elbártnál is. („Sagittarius et philomena“. De Tempore, pars aest. 65. R., 11) Gesta Romanorumban: „vipere est corpus humanum habens quattuor qualitates humorum, quibus inordinate compositis corporis compago dissolvitur“. — Haller. Katona : „A’ viperák azok az érzékenségek, mellyek az emberben egy ideig élnek, de nem sokára meg-döglenek.® (448. 1.) — Bod-kódex 16. lapján: n\z neg kigo fő ke- diglen. az neg eltető allat. mint tudna illik, Eg főid. mas viz. harmad tyz. neged eg. kikből embernek teste zereztetett.“ — Lobkowitz-kódex 300 lapján: „a neeg kygo ffw: awag aneg eltetew allat: twdnya mint: egyk ffewld, más wyz, harmad, tywz, neged eeg kykbel embernek teste zerezteteth.“ 22) Az unikornis elől futó ember története megvan a Gesta Romanorumban (CLXVIII. rész, Haller-Katona 447 L), Osvaldus de Laskó Biga Salutis, sermones Dominicales c. gyűjteménye (Hagenau, 1498.) LIX. beszédében (id. Haller Katona: 501. 1.) Temesvári Pelbárt egyik beszédében (Homo fugions unicornem, De Tempore, pars aest. 65. R.), a Bod-kódexben (15. 1., Nyelvemléktár, II., 386. 1.), a Lobkowitz-kódexben, melynek 265—342 lapja a Bod-kódexszel párhuzamos (293—300. 1., Nyelvemléktár. XIV., 100-101. 1.) 23) V. ö. a Gesta Romanorumban a CXXIX. részt: „Az igaz barátságnak próbájáról®. (Haller-Katona: 361. 1.) Emlékeztet némileg erre a példázatra a Gesta Romanorum XXXI. része (A’ halálnak mivóltáról, Haller—Katona : 166. 1.), továbbá a Bod- kódex 5. lapja (Nyelvemléktár, II. k., 378 1.) és a Lobkowitz-kódex 274 275. lapja (A három sing gyolcs és a három singnyi föld; Nyelvemlóktár, XIV. k., 93. lap.) 24) Katona: A Teleki-codex legendái, 28. 1.
