A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1904-1905. tanévről
dr. Révai Sándor: Barlám és Jozafát, továbbá szent Elek legendája
— 31 — hogy szűzi tisztaságát megtarthassa, még a nászéjjel tengerre szállt s először Laodiciába, máj J a szíriai Edissába hajózott. Ott kiosztotta a szegények közt a magával hozott kincseket, aztán ledobva magáról a fényes öltözetet, darócot öltött úri testére s a templom gádorában alamizsnát kéregetett a többi koldussal egy sorban. Az alamizsnából is azonban csak a maga fenntartására szükségeset tartotta meg; a többit társainak juttatta. Szülei kerestették mindenütt Eleket, de a kiküldött szolgák, akik pedig Edissában alamizsnát is adtak Eleknek, nem ismerték fel kisebbik gazdájukat. Míg édes anyja szőrzsákon ülve sírt utána, felesége pedig talpig gyászban, párjavesztett gerlice módjára siratta, Elek tizenhét évet töltött a koldusok között. Egyszer a Boldog- asszony képe, mely abban az egyházban őrízteték, melynek pitvarában szent Elek koldult, megszó.alt és meghagyta a templom őrzőjének, hogy vezesse eléje az utolsó koldust, Isten emberét, akin „Isten lelke nyugoszik.“ Be is vezették a templomba Eleket nagy tisztességgel, de ő menekült az íinnepel- tetés elől; nagy hirtelen eltűnt, hajóra szállott. Útközben nagy vihar lepte meg, hajótörést szenvedett s a római partokra vettetett. Bement a városba s midőn ott meglátta atyját fényes kísérete közepette, hangos szóval könyörgött neki, hogy fogadja házába, akkor majd az Isten is irgalmasan tekint Eufemi- anus zarándok fiára. A főurat meghatotta a koldus rimánkodása, házába fogadta asztaláról táplálta őt. Ám a szolgák kegyetlenül bántak vele. Szakálát tépdesték, haját rángatták, arcul ütötték, moslékot öntöttek nyakába, fejére döntötték a szennyes vizet; kigúnyolták, kinevették. De Elek mindezt nyugodtan elszenvedte, bőjtölt, imádkozott; sanyargatta önmagát. így élt 17 éven át. Halálát közeledni érezvén, leírta egy darab papírra életének egész történetét. A következő vasárnap a nagy mise után égi szózat arra intette az egybegyűlt híveket, hogy menjenek Eufemianus házába, keressék meg ott az Istennek emberét, hogy az imádkozzék Rómáért. A két császár, Honorius és Arcadius, Ince pápával és a sokasággal egyetemben tüstént elmentek a kijelölt házba, ám mire oda érkeztek, szent Elek már kiszenvedett. Arca olyan tündöklő volt, mint a nap és olyan ékes, mint egy angyalé. Kezében tartá a levelet, amelyre élte folyását írta. Próbálták tőle elvenni a szolgák, Eufemianus, meg a császárok, de ő azt csak a pápa parancsára adta oda. A levélből minden kiderült. Lön erre nagy szomorúság. Atyja, anyja, szerető hitvese a tetemre borultak, szívet tépő siralmak közepette búcsúztak el a boldogulttól; gyászolt az egész ház, szomorúság borult az egész városra. A testet magok a császárok tették koporsóba s vitték a sírig. Mint a tüzetes és pontos összehasonlításból kitűnik, a magyar feldolgozások valamennyien Jacobus Arany Legendájából merítettek. Bár elég híven követik eredetijöket, mégsem mondhatók fordításoknak; inkább átdolgozás valamennyi. A legtöbb azonban nem eredeti átdolgozás, hanem a korábbiaknak másolata. A XVI. század elejéről származó Peer-kódex valószínűleg másolat Hogy az 1508-ból eredő Nádor-kódex és az 1514 tájáról való Lob- kowitz-kódex másolat, azt e könyvekben előforduló íráshibák bizonyítják.
