A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1904-1905. tanévről
dr. Révai Sándor: Barlám és Jozafát, továbbá szent Elek legendája
I. Barlám és Jozafát legendája. Kódexeinknek java része a gyászos mohácsi vész körüli évekből való. Mint Katona Lajos dr., régi irodalmunknak egyik legkiválóbb búvára és legalaposabb ismerője, mondja, e kódexek „megannyi törmelékei csak e>y jóval gazdagabb kolostori irodalomnak, s könnyen érthető, hogy ez irodalom java tömege elpusztult abban a szörnyű kavarodásban, mely a nagy katastrophát követle. Szinte csoda, hogy a zord idők csak annyinak is megkegyelmeztek.“1) A mohácsi veszedelem után ugyanis a hazánkat elárasztó török csordák mindenütt felverték a békés kolostorok csendjét is. A monostorokat a vad pogány felperzselte; a szerzetesek könyves házai elpusztultak; a nagy türelemmel fordítgatott és másolt könyvek egy része a lángok martalékává lön, másik részét a martalóc hurcolta el. A legértékesebb könyveket azonban, mint féltett kincseket, a pogány elől menekülő szerzetesek és futó apácák magukkal vitték keserves vándorútjokra. Ezekből a kódexekből maradt néhány a késő utódokra. Nem valamennyi, mert ezeknek is jó része elhányódott, elkallódott a hontalan bolyongások közepette. Ez az oka annak, hogy miért kisebb és szegényebb úgy terjedelemre, mint gazdagságra nézve is a mi legendairodalmunk virágos kertje más szerencsésebb, az irodalom fejlődésére kedvezőbb körülmények közt volt nemzetekénél. Ennek a bizony meglehetősen szegényes virágos kertnek egyik legpompásabb, legillatosabb, legékesebb dísze a szent Barlám és Jozafát legendája. A többi virág is elég ékes ugyan, de nem olyan színes, nem olyan illatos, mint ez. A kolostor magas kőfalai elzárták ezen virágok legtöbbjétől az éltető napsugarat, az aszketizmus zordon lehellete elhervasztotta, megsápasztotta eme virágszálak legtöbbjét. De nem is a kolostor kertjében termett a Barlám és Jozafát legendája, ez a díszes virág, mely nem is igen illett a jámbor szerzetesek és ájtatos apácák sűrű rácsos ablakába. Az egyszerű kolostorlakókat a mesés kelet, a színes India ajándékozta meg evvel a színekkel pompázó, tarka virággal. És a szerzetesek átplántálták a kolostor kertjébe ezt a messziről hozott pompás növényt, mely nem sínylette meg az átültetést, itt is virágzott, itt is hajtott, áthajtott a kolostor magas kőkerítésén, és itt-ott a világ fiai is eljöttek, hogy szakítsanak erről a gazdag tőről. Az egyház alázatos szolgái és Jézus tiszta jegyesei egyébként nem igen jutottak más olvasmányokhoz, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keserves kínszenvedéseinek panaszos történetéhez, a Boldogasszony bús siralmaihoz,
