A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1904-1905. tanévről
dr. Révai Sándor: Barlám és Jozafát, továbbá szent Elek legendája
Bar!ám és Jozafát, továbbá szent Elek legendája. Irta: Révai Sándor dr., áll. főreáliskolai tanár. Jelen tanulmányom megírásában nem jártam ugyan szélesre taposott úton, de azt sem mondhatom, hogy teljesen járatlan ösvényen kelle haladnom. Jeles és neves emberek: Beöthy Zsolt, Volf György, Szilády /írón, Katona Lajos és Horváth Cyrill törték azt a csapást, amelyen haladva s az elöltem járóknak legtöbbnyire biztos nyomaiba lépkedve vezetem felsőbb osztályú, érettebb növendékeinket, akik nemzeti irodalmunknak régibb s így a természet szerint is kevésbbé ismeretes századai iránt is már inkább érdeklődnek, legendairodalmunk bővebb ismeretébe, bemutatván nékik régi kolostori irodalmunknak két igen érdekes és jellemző emlékét; az egyik Barlám és Jozafát, a másik szent Elek legendája. Munkámban csoportosítva, együtt találják mindazt, amit csak eme két legendáról az említett neves írók régi irodalmunkat, annak egyes kiváló alakjait s azok alkotásait tárgyaló értekezéseikben és tanulmányaikban részletesen vagy munkáikban elszórtan elmondottak, megtoldva, illetőleg pótolva és kiegészítve saját, eme két legendára irányuló vizsgálódásaim eredményével. Munka közben arra törekedtem, hogy olyan olvasmányt adjak ifjaink kezébe, mely szórakoztatva hasson, épen ezért nem a szövegben, hanem a függelékekben és jegyzetekben közöltem az olyan dolgokat, mik inkább csak azokat illetik és érdeklik, akik az irodalomtörténettel szakszerűen foglalkoznak. A legendák tartalmának elbeszélése közben csak nagy ritkán idézek szóról-szóra. Ezekben az amúgy is csak szórványosan előforduló idézetekben azonban megtartottam a kódexek, illetőleg a Nyelvemléktár eredeti helyesírását, épen úgy, mint a két függelékben. Csupán az f-t helyettesítem mindenütt és következetesen s-sel. Ezt a nyomdai nehézségek miatt kelle tennem. A néhány szóról-szóra, betűről-betüre való idézéssel régi emlékeink helyesírását kívántam bemutatni.
