A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1902-1903. tanévről
dr. Révai Sándor: Káldi György biblia-fordítása
— 13 — az ó-szövetség könyveire. Az ó-szövetségi könyveket, mint az említett kézirat első lapjára maga Káldi jegyezte, 1605. évi december lió 10.-én kezdte fordítani. A kézirat végén lévő feljegyzés pedig: „Die finem imposui 25. Martii Anno 1007. Olumucii“, azt árulja el, hogy az egész fordítás már 1607-ben készen volt. Hihetetlennek tetszik szinte előttünk, hogy olyan óriási munkát, minő a teljes szentirás lefordítása, két év alatt el lehetett végezni! És pedig minő két év alatt! 1605-ben Káldi még Erdélyben van, 1606-ban Lengyelországba menekül; ugyanezen évben még Bécsben is működik és ott a tanulóknak latinul prédikál, de tart olasz és német szónoklatokat is.1) Midőn Bécsből Olmücbe rendeli elöljárói parancsa, itt, mint a növendékek mestere, lelkipásztorkodástant (Theologia pastoralis) tanít s ő egyúttal a rendház gyóntatója is. S Káldi ezen temérdek bolyongás és roppant terhes elfoglaltság közepette sem feledkezik meg a magyar egyházról; lázas sietséggel dolgozik a magyar biblián. Az előbb felemlített okok alapján Rosty Kálmán, Káldi műveinek alapos ismerője, nem tartja lehetségesnek, hogy Káldi ily rövid idő alatt és olyan zivataros viszonyok között végezhette volna el nagy müvét.1 2) A tudós Ballagj Mór is csak úgy kész a fentemlített adatok által határolt időtartamot elfogadni, ha feltehetjük, hogy Káldi más, már régebbi magyar fordítások fel- használásával könnyített nehéz munkáján.3) Bármint vélekedjék is azonban Rosty és Ballagi, a jámbor szerző sajátkezű feljegyzéseit hiteleseknek kell tartanunk! Káldi, ki az új erdélyi fejedelem, Rákóczy Zsigmond jóindulatában nagyon bízott, még i 607-ben hazahozta kész müvét, hogy azt a kötelező egyházi bírálatnak alávesse. Midőn azonban azt tapasztalta, hogy a katholiku- sok, főleg a jezsuiták ügye Erdélyben még rosszabbul áll, mint valaha, újra Ausztriába ment. 1610-ben Briinnben működik mint a próbaéves növendékek mestere. 1611-ben növendékeivel együtt a stíriai Leobenbe megy, majd 1613-ban újra Brünnben telepszik meg. — 1615-ben visszajön hazájába és Pázmány Péter kitüntető bizalma őt csakhamar az újonan alapított nagy- szombati rendház élére helyezi. Itt élt Káldi 1618. évi szeptember hó 10.-ig, midőn is Bethlen Gábor győzelmes hajdúi elől Grácba, majd Bécsbe menekül. Innen hamarosan visszatér, de 1621-ben Bethlen hadai újra Nagyszombatba jönnek. Bethlen kihordatja a jezsuitákat; Káldit azonban egész serege szeme- láttára aranyos kocsiba ülteti s megkéri, hogy menjen Bécsbe és járjon közbe a béke érdekében. Hogy Káldi sok költözködése és nagy és fontos elfoglaltsága közepette sokat foglalkozott biblia-fordításával is, különösen pedig annak javításával és 1) Az „Elogia defunctorum Soc. Jesu“ c. kézirat a budapesti egyetem könyvtárában, X. kötet, 384. lap. 2) Magyar könyvszemle, 1881. évfolyam, 229-230. lap. 3) Nyelvtud. Közi. III. k. 44. lap
