A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1901-1902. tanévről

dr. Szegedy Rezső: Erzsébet királyné emlékezete

— 20 —

denkor kegyesen tekintett reánk s a mint Szent Istvánt küldötte nékünk, hogy Árpád nemzetének maradást biztosítson Európában, IV. Bélát, hogy a tatároktól feldúlt országot újraalapítsa, Nagy Lajost és Mátyás királyt, hogy a pártoskodó nép országát nagyhatalommá fejleszszék, Hunyadi Jánost, hogy a félhold hatalmát visszaverje, Zrínyi Miklóst, hogy a bűnbe sülyedt magyarságot megváltsa, II. Rákóczy Ferenczet, hogy alkotmányunknak és szabadságunknak tiszteletet szerezzen, gróf Széchényi Istvánt, hogy jövő fejlődésünk irányát kijelölje — úgy küldötte nékünk Erzsébet királynét, hogy rokonszenve, szivének nemessége és női erényei diadalra vezessék a haza bölcsének eszméit és a nemzetet a világosvári nagy csapás után önmagának visszaadják.

Három esztendeje immár, hogy ezen áldott lelkű nő, kinek erényei nemzetünk haladásával, erkölcsi és anyagi gyarapodásával összeolvadtak, egy politikai rajongó tőre alatt elvérzett; három esztendeje immár, hogy lelke, lerázva magáról a föld porát, a szenvedések honából az örökkévalóság dicső országába tért, honnan az Úr jobbja felől letekint árván maradt népére ; három esztendeje immár, de a nemzet mindegyre gyászol, a panasz megújul ajkunkon, valahányszor dicső nevének napjára virradunk, szobrot emelünk neki, hogy maradandó érczben lássuk az alakot, mely már nem járhat köztünk s hymnusokat zengünk róla, hogy magunk közé varázsoljuk magasztos szellemét.

Úgy áll előttünk a megdicsőült királyné, mint történetünk herosai: nevének említésére tisztelet, hála és méltó büszkeség száll szivünkbe, hogy őt a miénknek mondhatjuk.

Ha a történet lapjait forgatjuk, találkozunk több nőnek nevével, kik szükkörű, de nemes hivatásuk korlátáit túllépve, helyzetük kiválóságánál fogva az egész nemzet életére hatottak.

E kiváló helyzet arra ragadja Gizellát, a szent király nejét, hogy vasakarattal ragaszkodjék rokona jogtalan trónköveteléséhez és férfiúhoz sem méltó kegyetlenséggel eltiporja azt, ki jogosan e szándékának útjába áll; Ilona, Vak Béla neje, vérfürdőbe fojtja az elégedetleneket.

Borzalom fűződik ezek nevéhez; nem borzalom, hanem kegyesség és szívjóság Erzsébet királynéhez.

Hálás kegyelettel emlékezik meg a krónikás a nándorfehérvári magyar rableányról, ki a halált megvetve, tűzbe borítja a fellegvárat és annak hamvai közé temetkezik, hogy fajrokonai győzelmét elősegítse.

Nem romboló csaták képeihez fűződik Erzsébet neve, hanem a béke alkotásaihoz.

A pártviszályt éleszti Salamon királynak dicsőséget szomjuhozó neje, Zsófia; inkább hűtlenül elhagyja férjét, mintsem hogy vele a gyalázatot és nyomort megoszsza.