A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1901-1902. tanévről
dr. Kálmán Miksa: Dischka Győző emlékezete
17 — A tanártestület meg a maga részéről elhatározta, hogy fájdalmának külső jeléül egy álló hónapig mind ő, mind a tanuló-ifjuság gyászt visel és elhunyt igazgatója emlékének megörökítésére — szegény tanulók jutalmazására szolgáló — Dischka Győző-alapot létesít. A temetés napján : november 17-én, daczára annak, hogy komor téli nap volt, jóval a végtisztesség megadására kitűzött óra előtt az iskola ndvarát teljesen megtöltötte a nagyszámú s előkelő közönség, melynek soraiban Pécs társadalmának minden számottevő tagja látható volt. Mielőtt a halott véglegesen elhagyta volna kiváló sikereinek színhelyét: a szívéhez annyira nőtt főreáliskola épületét, koporsójában még egyszer, utoljára megállóit az udvar közepén és nemes intentióinak ismerője, örökének hű sáfárja: Gallovich János igazgató mondotta el a hallgatók szívét mélyen megrendítő búcsúztatóját. A tanártestület és tanulóifjúság nagy fájdalmát tolmácsoló beszéd után elindult a menet — élén a főispánnal, követve a gyászoló közönség beláthatatlan tömegétől, hogy a drága halottat utolsó útjára kisérje. * * * Oh felejthetetlen emlékű igazgatónk! Törékeny testedet kivittük a holtak birodalmába s átadtuk a hideg sír magányának; de szellemed, szellemed művei meg fognak maradni közöttünk. Ha van vigasz nagy fájdalmunkra, akkor csak az, hogy tudjuk, hogy a Gondviselés ama ritka kiválasztottjai közé tartoztál, kik a maguk kitűzte életczéljukat elérhetik, ideáljukat megvalósítva láthatják. Agyad minden gondolatával, szived minden aggódásával iskolánkon csüngtél és megadatott neked látni, hogy a pécsi főreáliskola, melynek igazgatását tizenkilencz évvel ezelőtt rendezetlen állapotban átvetted, erős akaratod, bölcs vezetésed által tekintélyes, közbecsülésben álló intézetté vált ez idő folyamán; a tanulóifjúság körében a jó erkölcs és búzgó munkakedv honosodott meg; a tanártestület tagjait pediglen az egyetértés és kölcsönös tisztelet erős kapcsai fűzik egymáshoz. Mindezen érdemeidnél fogva „quidquid ex te amavimus, quidquid mirati sumus, manet, mansurumque est in animis hominum, in fama rerum : mindaz, a mit benned megszerettünk, a mit benned csodáltunk, örökké fog élni emlékezetünkben. í)r. Kálmán Miksa. 2
