A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1901-1902. tanévről
dr. Kálmán Miksa: Dischka Győző emlékezete
- 12 nemcsak a biztos, bátor fellépés, az ügyes feltalálás iskolája, hanem fejleszti még az egyeneslelküséget, a lovagiasságot, egy szóval döntő befolyással bir a jellemképzésre is.“ Érdeklődött nemkülönben a turistika iránt is. Kiss József tanár, a sport buzgó apostola, e szempontból méltatta őt a Mecsek-Egyesület 1901. évi jelentésében közölt necrologjában. Ebből veszem át a következő sorokat: „Dischka Győző a Mecsek-Egyesületnek, megalakulása óta, egyik legszorgalmasabb választmányi tagja volt, a ki a munkából is kivette részét és nemcsak elméletileg, de gyakorlatilag is űzte a turistikát. Míg egészsége engedte, gyakrabban kereste fel Mecsekünk szebb helyeit s beteg testével is kikiván- kozott a Mecsek bükk- és tölgyerdeinek lombjai alá, hogy szenvedő szivére ott gyógyulást találjon. De nagy akaratereje hiába parancsolt; a gyenge, elgyötört test nem tudott engedelmeskedni. Pedig mennyire vágyódott ki a szabadba, mintha érezte volna, hogy soha sem fogja taposni lába a szép erdei ösvényeket. Élte utolsó napjain is az uj turista-utat óhajtotta látni s karlsbadi tartózkodása alatt is hányszor tudakozódott leveleiben az egyesület tevékenysége felől. Sokat járt künn az alpesi tartományokban s ismerve az ottani viszonyokat, elszomorodva látta tiz év előtti elmaradottságunkat. Ezért dolgozott, küzdött velünk, mert rajongott a természeti szépségekért s azt akarta, hogy a Mecsek-Egyesület munkássága révén a mi vidékünk természeti kincsei is fel legyenek tárva, hogy a közönség azokat felkereshesse és felkeresve megszeresse. Élénk emlékünkben van még ma is az a turista szempontból is méltánylandó kirándulása, melyet jó barátjával, Erreth János országgyűlési képviselői úrra 1895-ben a Glocknerre tett, a hol is két napi kitartó hegymászás után 3400 m. magasságig jutottak és csak a beállott kedvezőtlen időjárás gátolta meg őket a büszke csúcs elérésében. „A Glocknerra feljutni s ott meghalni“ — mondta akkoron, elragadtatva az istenalkotta gyönyörű hegyvilág szemléletétől. Csak egy nemesen érző szív beszélhetett és írhatott oly rajongással a természet fenségéről, mint a hogy ő tette azt, mikor ezen és más kirándulásaira visszaemlékezett“. Kirándulásokra azonban csak a nagy szünidőben szakitott magának időt. Máskor a komoly munka járta. A mi kevés szabad időt hivatalos elfoglaltsága hagyott neki, azt kedvencz könyvei mellett, vagy kedvencz physikai laboratóriumában töltötte és számottevő irodalmi működést is fejtett ki. Az itt rendelkezésemre álló tér nem engedi meg, hogy azt részletesen ismertessem; be kell érnem avval, hogy dolgozatainak pusztán a czimeit soroljam fel. A tartalmuk iránt érdeklődőket utasítom a czimek kapcsán említett folyóiratokhoz, ill. értesítőkhöz, mint a melyekben e dolgozatok napvilágot láttak.
