A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1898-99. tanévről

Hekinger István: Testgyakorlás és előítélet

Testgyakorlás és előítélet.

Az emberiség nemcsak uj problémák megoldásán töri fejét, hanem a régiek által félben hagyottaknak sem hagy békét, ha azokban boldogulásának hasznát látja. Kezében a fúróval kutakat ás, hogy évezredeken sivatag területeket termékenynyé tegyen, uj ereket fedez fül, az érczek kiválasztására meglepő módokat talál és alkalmaz, kikémleli a levegő, viz s a Nap erőit, hogy azokat hatalmába kerítvén, szellemi és erkölcsi hasznára legyenek. Távcsöveit a végtelen tér ismeretlen tájaira irányúja, s uj világokat fedez föl, bár közvetlen hasznukat még nem ismeri, csak alak, nagyság, pálya, sebesség s fényük szerint sorozhatja a többiek társaságába. Épit, küzd a jelenért, alapköveket rak le a jövőnek, lázas tevékenységgel munkálkodik minden téren s azt fejlődésnek, haladásnak nevezhetjük. De ugyanakkor önmagáról sem feledkezik meg. Ott ahol a régiek elhagyták, saját emberi egyéniségét szigorú vizsgálat tárgyává teszi, a bonczoló késsel kezében rétegről rétegre szeli az emberi testet s a lelket vizsgálván, fürkésző tekintetét befelé fordítja, hogy az ott lezajló tüneményekből lelki világának törvényeit felismerhesse és mindannyiunk javára hasznosíthassa.

Most a test és a lélek munkája között lát veszedelemmel fenyegető disharmoniát. Régi, de megoldatlanságában uj problema. Egyes müveit népek bámulatra méltó tevékenységet fejtenek ki a veszedelem elhárítására, a mitől mi sem akarnánk elmaradni; de sajnos, hogy ebben még csak az iskola és a társadalom kisebb csoportjai fejtenek ki érdemleges mozgalmat. Ez utóbbiak önmagukban lelik fenntartó és éltető erőiket, mig az iskola nemcsak magára van hagyatva, hanem folyton küzdenie kell az előítélettel, mely a szülői ház, a társadalom részéről s e kettős hatás alatt magában az iskola anyagában éri.

Hajdan puszta tapasztalat, jelenben a tudomány által támogatva megállapította, hogy a test és a lélek disharmoniájának egyedüli gyógy-