A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1898-99. tanévről
Emlékbeszéd Erzsébet királyné felett. Tartotta Gallovich János tanár az 1898. évi szeptember 23-án rendezett gyászünnepélyen
Kedves Ifjúság! Ez alkalommal nem a lelkesedés, nem a megragadó öröm buzog fel keblünk mélyéből; egy nemzet szivét nem az öröm érzése hozza szokatlan bővülésbe; a mai lapon, fájdalom, gyászünnepet ülünk. Tőlünk távol, idegen földön ravatalon fekszik Magyarország hőn szeretett királynéja. Életét egy szentségtörő kéz oltotta ki, s ezen emberi gonoszság bánatot árasztott nemzetünkre; gyászt borított a haza millió lakóira s megrendítő csapást mért felséges királyunkra. Mély fájdalmában gyászt ölt a nemzet s esdve kéri az Egek Urát, hogy ősz királyunknak adjon elegendő erőt e rendkívüli csapás, e súlyos veszteség elviselésére. Királynénk szerencsétlen esetét nemcsak hazánk népe könnyezi meg, de keserű fájdalmat érez e fölött minden művelt nemzet, a hol a nemes, dicső és magasztos iránt érzékkel bírnak. Azonban mi fájlaljuk, mi érezhetjük e veszteséget a legjobban, mert e királynét idegen származása daczára egészen a mienknek, teljesen a magunkénak mondhattuk. Volt idő, midőn szellemének, — úgyszólván, minden gondolata, nemes szivének csaknem minden dobbanása nemzetünk javáért történt. Sokat szenvedett nemzetünk, e század közepén élte megpróbáltatásának legnehezebb napjait; a mi drága, édes magyar hazánk egét ekkor vészteljes felhők borították s az ő hozzánk való szeretetének jótékony melege oszlatta szét e sötét felhőket; áldanunk kell a gondviselést, hogy e királynét épen ebben az időben, épen akkor adta nekünk, midőn a legnagyobb szükség volt reá. Mielőtt e fenkölt szellemű nő hozzánk került, kevéssel előbb még válságos és gondteljes napjai voltak a magyar nemzetnek. Az emlékezetes 1848. évben a magyar memzet, a miért századokon át fáradozott és küzdött, végre mind elérte. Az e fölötti öröm és lelkesedés azonban csakhamar véget ért. A nemzet ezredéves jogaiért: vérrel szerzett alkotmányáért és szabadságáért kénytelen volt még egyszer fegyvert fogni. Ekkor vette kezdetét a dicsőséges szabadságharcz, mely új fényt árasztott a magyar névre s mely nevünket az egész világon ismertté és minden
