A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1897-98. tanévről
Arnhold Nándor: Nemzeti emlékmű
20 Hasonló intenczió jellemzi az ezer éves emlékünnepély alkalmából Felszínre jutott terveket. Közéletünk egyik kitűnősége szintén egy a Szt. Gellérthegyen létesítendő nemzeti temetőt ajánlott; mások monumentális szoborműben kívánták a nemzet ezeréves múltját dicsőíteni. Akadtak, a kik a legczólszerübbnek tartották a kérdést egy történelmi múzeum felállításával megoldani; a legtöbben azonban a Sz.t. Gellérthegyen emelendő panteon eszméje köré sorakoztak. Ez utóbbi álláspontot a mérnök- és építész-egyesület is magáévá tette, midőn a télen egy a nevezett hegyen építendő, első sorban a czitadella bástyáinak tekintetbe vételével tervezendő emlékműre pályázatot hirdetett. Mindezen tervek eszmei tartalmukra nézve megegyeznek abban, hogy a múlt iránti hála és kegyelet kifejezését czélozzák ; de máskülönben nemcsak egész természetükre nézve teljesen elütök egymástól, hamun az eszmének megtestesítésével elérendő hatása, illetőleg ezen hatás érvényesül- lietése szempontjából is nagyon különböző értékűek. A múlt iránti kegyelet erkölcsi kötelességünk, mert hálával tartozunk az elődöknek azokért a nagy szolgálatokért és nehéz áldozatokért, melyekre a jövő nemzedékek boldogságának előkészítése és biztosítása érdekében mindenkor készek valának. De faji érdekek a jövőre való tekintetből még azt is parancsolják, hogy ne érjük be a kegyelet platonikus ápolásával, hanem alkalmas módon olyképen juttassuk kifejezésre, hogy egyúttal megnyissuk a fajszeretet, a nemzeti érzület egyik leghatalmasabb és kiapadhatatlan kút- forrását. Már pedig ha ezen szempontból vizsgálj ide a felhozott terveket, be kell ismernünk, hogy azok nem egyformán alkalmasak annak érvényesíté- sére; mert valamely mű a kegyelet méltó kinyomata lehet, annélkül, hogy hatása a szemlélőre valami különös mértékben lelkesítő volna. így p. o. a nemzeti temető, melyben a nemzet héroszai aluszszák örök álmaikat, nagyon szép gondolat és a kegyeletet mindenképen kielégítheti; sőt megfelelő művészi megoldás mellett meghatóan nagyszerű lehet. De mégis csak temető marad, az enyészet színhelye, melynek szomorúságát még a művészet derűje sem felejtetheti el a szemlélővel. A históriai muzeum is nagyon rokonszenves gondolat, egyúttal a kegyelet kifejezésének is kitűnő módja. Összegyűjteni mindazt, a mi a nemzet kiváló fiaival és a kimagasló történelmi eseményekkel valamikor szoros vonatkozásban állott; összegyűjteni, gondosan őrizni és ápolni nemcsak kiváló műbecsü tárgyakat, hanem a legegyszerűbb dolgokat, talán teljesen értéktelen foszlányokat és roncsokat csak azért, mert valamikor vonatkozásban állottak azokkal, Kiket a nemzet hálás szivében rajongó tiszteletével övez: van-e ennél meghatóbb megnyilatkozása a hazafias kegyeletnek, az őszinte hálának és elismerésnek? Es mégsem állítható, hogy a. kegyelet kifejezésének ezen módja egyúttal a másik