A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1896-97. tanévről
dr. Kálmán Miksa: Maksay Zsigmond emlékezete
— 15 — kifogása sem volt, ha a tanuló ő tőle eltérő módon járt el. Sőt buzdította tanítványait az önmunkásságra s ebben tanácsával szívesen támogatta őket. A „Középiskolai Mathematikai Lapok “-ban gyakran lehetett nevükkel találkozni a feladatok megfejtői közt. Valaminthogy tanítványai a műegyetemen, bányászati akadémián is az elsők közé jutottak. De nemcsak tanítványaitól követelte a logikus és precíz beszédet, hanem ő maga is rendelkezett vele a legnagyobb fokban. Tanításában a mennyiségtan nem volt más mint: alkalmazott logika. Egyik állítás folyt a másikból; a következő tantétel a megelőzőből s ezt a rendszerességet a tanulók csakhamar észrevették. Meglepte őket és bámulták. Nemkülönben bámulták a szabatosságot, melylyel a közlendőket előadta. Daczára annak, hogy tanítása legkevésbé sem volt szűkszavúnak mondható, — mindent bő magyarázattal kisért, — mégis fölöslegeset nem mondott. Előadásából semmit sem lehetett volna mint oda nem valót elvenni, de hozzáadni való sem maradt. Azok a tanulók, kik az előzményeket tudták és előadását figyelemmel kisérték, mindjárt ott a tanóra alatt sajátították el az uj anyagot. Es közlendőit gyönyörű nyelvezetbe öltöztette. Nem azért mondom gyönyörűnek, mintha beszéde czikornyás mondatokkal, mondatai meg pompázó jelzőkkel tele lettek volna tömve. Nem. Ilyen előadás nem volna középiskolába való, legkevésbé pedig volna helyén a mathematika tanításánál. Maksay beszédét más dísz ékesítette: kifejezéseinek tőről metszett, magyaros formája; az ő, más nyelvek bcszélése által meg nem hamisított kiejtése, hanghordozása. Azon, hazánkban oly ritka számban levő művelt emberek közé tartozott, kik a magyaron kívül más nyelvet nem beszélnek. A gyakorlati haszon szempontjából ugyan sokszor fogyatékosság ez, de viszont ez őrzi meg az illetőknél anyanyelvűk tisztaságát a legfinomabb árnyalataiban is. Azt hiszem, hogy joggal nevezem e czimen Maksay beszédét gyönyörűnek. Tanítványaitól is tudom, hogy valóságos gyö- nyört leltek benne. A felsőbb osztályú tanulók — s a megboldogult csak ilyeneket tanított — bírnak már annyi intelligeneziával, hogy a beszéd ilyennemii szépsége megkapja őket. A tudós tanár mintaképét látták tanítványai a megboldogultban. Csodálták tudásának bőségét és alaposságát; bámulták előadásának világosságát és szabatosságát és gyönyörködtek beszédének tisztaságában és okosságában. * Azt tartják, hogy vannak kiváló emberek, kik egészen mások a komornyikjuk előtt. Levetvén ezek előtt a cothurnust, nagyon is közönséges emberek, közönséges emberi gyarlóságokkal. Nem úgy Maksay. Akár a kathedrán, akár társaságban, akár otthon, mindig egyforma volt.
