A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1895-96. tanévről
A pécsi állami főreáliskola millenniumi ünnepélye május 9-én
8 Egy világtörténelmi korszak tátongó mélységét látom magam előtt, a mely mélység Mátyást választja el édes atyjától. A renaissance napja Hunyadi János alatt még csak az ég szélén derengett; látom, mint süt ki e nap ragyogva Mátyás király előtt. Mátyás valódi renaissance alak. Érzem a tudomány újjászületésének leheletét Magyarországon. Látom a fényt és pompát Mátyás udvarában. A tudósok és művészek egész seregét környezetében, Janus Pannoniust, a világhirü tudós pécsi püspököt oldalánál. Látom, mint védelmezi meg a népet a nemességei szemben, mint érezteti a nemességgel az államhatalom főlényét és miként teszi Magyar- országot keleti Európa döntő hatalmasságává. E ragyogó fény után ismét egy rémitő zord kép tárul föl előttem. A köznemesség és főnemesség küzdelme. A Dózsa-féle parasztlázadás összes borzalmai jelennek meg előttem. E zord képből bontakozik ki a nemesség jogainak ékes szavú és nagytudományu védője, a magyar politikai szónoklatnak egész 1848-ig utolérhetetlen nagy mestere : Verhőczy István, aki II. Ulászló meghagyásából megszerkesztette a Tripartitumot, a nemesi jogok szentirását. A Tripartitum elkeseredettebbé tette a főnemesek és nemesek közti harczot, melyet mint valami égből jövő villám csititott el a mohácsi katasztrófa. Másfél százados sötét éj borult ez országra. E sötét éjben azonban két csillagot látok derengeni a magyar művelődés egén : a reformatiót, és a mohácsi vész hatása szülte: hazafi- ságot. Mindkettő mély, el nem enyésző nyomokat hagyott a magyar szellemi életben. A reformatio egész Európában hasonló szellemi tüneményeket eredményez, — a másik azonban nemzeti esemény, mely a magyar szellemnek sajátos jelleget ad. E kettő együttes működéséből a bécsi béke bontakozik ki, melyben a király az alkotmány és vallásszabadság megtartására esküszik. A nemzet azonban még mindig nem pihen. A török háborúkban annyi vért vesztett, hogy nem tudott többé régi erejéhez jutni. Látom, mint omlanak össze a Rákóczi-korszak nagy aspiratiói. Lelkem elborul, szivem elszorul, egy kimerült, lemondó nemzetet látok magam előtt a szatmári béke megkötésekor. El, ti komoly képek! Ti sötétség rajzati, félre! Uj nap fényle reánk, annyi veszélyek után. Kossuth Lajos gyújtó szavát hallom, a mint mennydörgésszerű hangjával diadalra juttatja az 1790. 10. törvényczikket, mely Magyarország önállását és függetlenségét biztosítja. A 48-iki törvények lángszelleme hatja át szivem minden dobbanását . . . Ott látom mellette a haza bölcsét, Deák Ferenczet, a mint átve-
