A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1895-96. tanévről
A pécsi állami főreáliskola millenniumi ünnepélye május 9-én
Mikor a magyar nemzet minden fia hálával emeli szemét az Ég Urához, köszönetét mondva azon kegyéért, hogy nemzetünket ezer éven át védte és megtartotta ezen szép hazában; mikor a nemzet kicsinyje- nagyja iparkodik az ezer éves emlékünnepen örömének lelkesen kifejezést adni: akkor a pécsi állami főreáliskola tanáiá testületé és tanuló ifjúsága sem a hálát adók, sem az örvendezők sorából ki nem maradhatott. Nem is maradt el, hanem megülte ezen nagy napot oly hazafias lelkesedéssel, oly szép ünnepélylyel, a mely méltó volt ezen nemzeti emlékünnephez. Bár iskolánk egy oly alkalmat sem mulaszt el, a mely a hazaszeretet és idealismus ápolására alkalmas, mégis iparkodott ezen, a nemzetek életében oly ritka alkalmat úgy felhasználni és oly módon megünnepelni, hogy az a tanulóifjúság előtt egész életében emlékezetes maradjon. És hogy a tanári testület ezen törekvése sikerült, az kiváló érdeme igazgatónknak, ki semmi fáradságot, költséget nem kiméivé, lankadatlan szorgalommal, kitartással, buzdítással és példával elölj árt mindenütt, továbbá érdeme a tanári testület kebeléből kiküldött bizottságnak, és ezen bizottságban főképen Körösi Henrik tanárnak, a ki a műsort összeállította. De az ünnepély lefolyása, az előadott műsor legjobban megvilágítja a mondottakat. Az ünnepély május hó 9-én tartatott meg és két részből állott. Délelőtt volt Pécs összes templomaiban a hálaadó isteni tisztelet. A főreáliskola háláját az Egek Urának az irgalmasok templomában rótta le, a mely ez alkalommal díszes látványt nyújtott; a máskor oly szerény templom tetőtől talpig fel volt díszítve, a csillárok mind felgyújtva, a padok pedig vörös drapperiákkal bevonva. Mikor a tanári testület és a tanulóifjúság 3/411 órakor nemzeti zászlót lobogtatva és nemzeti jelvényekkel díszítve a templomba bevonult, a padsorokat igen díszes közönséggel már telve találták. Az ünnepi misét Dobszay Antal kanonok úr mondta fényes segédlettel, és az énekkar, mely műkedvelőkből, a filharmonikusok számos tagjaiból és a 44. gy.-ezred 16 zenészéből állott, Horák D dur miséjét adta elő, legbensőbb áhítatra ragadva és különös zenei élvezetben részesítve az ünneplő közönséget. Betétül Höltzl „Haec dies“ czimü alkalomszerű magasztos szerzeményét adták úrfelmutatáskor. A misét
