A Pécsi Állami Főreáliskola Értesítője az 1895-96. tanévről
A pécsi állami főreáliskola millenniumi ünnepélye május 9-én
— 10 — kifejlődjék, az összetartozás és érdekközösség érzete ; az egyesülés felé való törekvés szokásban, életmódban, kultúrában s az uralkodó nyelv tudásának képességében. A magyar alkotmány egy ezredév óta élő lelke a magyarnak. A magyar alkotmány, a nemzet életéből fejlett ki, alapelveit századok szentesitik. A legrégibb időben, a midőn Európában kétféle kormányforma létezett: az absolut kormányforma, a milyen Franczia-, Spanyol- és Oroszországban volt és egy patriarchális kormányforma, mint a németeké, már akkor a magyar királyság közjogi helyzete páratlanul állt a nyugateurópai népek között. Magyarország volt az egyedüli egységesen kormányozott állam s ebben fekszik a királyi hatalomnak magyaros jellege. A régi magyar alkotmány az aranybulla után több hűbéri intézményt vesz föl; de a hűbéries szinezetü intézmények sajátos magyar jelleggel felruházva képezték azt az alapot, melyen jogi rendünk a jelen század elejéig nyugodott. Az alkotmányos fórumhoz való ragaszkodás élő példája a magyar- országi pragmatica sanctio, mely nevezetes tünemény azon korban, melyben keletkezett. Az a kor az európai continensen az absolutismus kora s még Angliában is akkor, habár meg voltak az alkotmányos formák, az alkotmány szelleme hanyatlásnak indult. És ezen mostoha időben kelt hazánk második arany bullája. Az alkotmányos kormányformához való szívós ragaszkodás csak oly nemzetnél fejlődhetik ki, mely ősi időktől fogva inkább rabigát tűr, inkább vérpadra megy, de alkotmányát nem adja föl. Deák Ferencz nehéz időkben, midőn végenyészet szélén állott nemzetünk, hires felirati beszédében nem fogad el adott alkotmányt, visszaköveteli ősi alkotmányunkat, mely nem volt ajándék, hanem kölcsönös szerződések által állapíttatott meg s a nemzet életéből fejlett. „Ha tűrni kell — úgy mond — tűrni fog a nemzet, hogy megmentse az utókornak azon alkotmányos szabadságot, melyet őseitől öröklött. Tűrni fog, csüggedés nélkül, mint ősei tűrtek és szenvedtek, hogy megvédhessék az ország jogait; mert a mit erő és hatalom elvesz, azt az idő és kedvező szerencse ismét visszahozhatják ; de miről a nemzet, félve a szenvedésektől, önmaga lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz és kétséges. Tűrni fog a nemzet, reményivé a szebb jövendőt, s bízva ügyének igazságában.“ És e szebb jövendő csakugyan elérkezett. Ragaszkodásunk alkotmányunkhoz, nemzetiségünkhöz, nyelvünkhöz és vallásunkhoz, őseinktől öröklött összes szellemi kincsünkhöz, nem maradhatott eredmény nélkül. A millenniumi törvényjavaslat 2. §-a fejezi ki ezt a fényes eredményt leghívebben,
