A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáliskola Értesítője az 1891-92. tanévről
Skoff Ferencz: A pécsi forrás- és kútvizekről
— 4 — Ezen körülmény adott impulsust arra, hogy néhány pécsi forrás- és kútvizet vizsgálat tárgyává tegyek. Chemiai vizsgálataim az ivóvizekben feloldott ama alkotórészek minőségére és mennyiségére terjedtek ki, melyek főleg hygienikus szempontból képezhetik birálat tárgyát éé a meglevő geológiai constellatio mellett a talajnak, — melyen a vizek átszürődnek, — fertőzését, szeny- nyezett állapotát igazolhatják. Igyekeztem némi bakteriológiai eredményt is elérni, amennyiben a vizsgált vizekben ama baktériumok számát állapítottam meg, melyek ezidő szerint a vizekben találhatók és pepton- gelatinában tenyészthetők. Az elért eredmények kapcsán felveszem e közlemény keretébe az első pécsi artézi kút vizének elemzésénél nyert eredményeket is és összehasonlítás czéljából táblázatba foglalom azokkal a korábbi években megejtett vizelemzéseim számadatait, hogy alkalmat adjak e viz minőségének, valamint a helybeli geológiai felfogások és feltevéseknek rationális megítélésére. Méltatni kívánom végül a „Tettye“ forrás vizét, mint olyant, mely Pécs városát a jövőben első sorban fogja vízzel ellátni. Mielőtt analytikai eredményeimet elsorolnám s azokból a szaktudósok által felállított elvek alapján következtetést vonnék, jelezni kívánom azon analytikai módszereket, melyeket vizsgálataimnál használtam. Teszem ezt főleg azért, mert egynémely általánosan használt kémlelő módszert, véleményem szerint, úgy a kivitel tekintetében, mint az eredmény megbízhatóságára nézve, előnyösen módosítva alkalmaztam. A vizsgálatok kivitele következő módon történt: A viz szilárd anyagát, egy liter (tiszta) víznek platincsészében való elpárolása után, 180 Co-nál szárítva mértem meg. A chlort egy liter megsavanyitott vízből, ezüstnitrattal csaptam le s 24 óra múlva decantálva, leszűrve, a nyert chloridot, kimosás és meg- száritás után, a szűrőpapír hamujával egyetemben, salétromsavval, majd sósavval kezelvén, porczellán tégelyben megolvasztottam s a meghűlés után megmértem. A hamu ismert súlyának levonása után a chlor súlyát x a',!' q egyenlet szerint számítottam ki, mely egyenletben n a nyert ezüstchlorid súlyát jelenti. A salétromsavat a Marx, Tiemann és Tromsdorf-féle módszer némi módosításával, indigókénsavval kolorimetrice határoztam meg. A módosítás következőkben állott: Mindenekelőtt készítettem oly normal kaliumnitrat oldatot, melynek egy cm3-ében 1 mgr. kaliumnitrat volt jelen. Továbbá tiszta indigót oldottam fel concentrált kénsavban és ezt annyira hígítottam ugyancsak konc. kénsavval, hogy ezen indigó oldat 10 cm3-ének kék színét, épen 1 cm3 normál kaliumnitrat oldat, tehát épen 1 mgr. KNO3 változtassa
