A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáliskola Értesítője az 1891-92. tanévről

Ünnepi beszéd a koronázás negyedszázados emlékére. Tartotta 1892. junius 8-án Kosztka György

— 24 —

Tme, kedves növendékek, ez az, mit e ritka ünnep alkalmából elmondani óhajtottam. Képzeletünkben még egyszer feltűnik a régi dicsőség, midőn a nagy fejedelmi vezér hazát alkotott nemünknek; feltűnik a sz. királynak dicső alakja, ki léteit adott államiságunknak; fel a Nagy Lajosok, Hunyadiak, kik oly sokszor emelték pajzsaikat a nemzet meg- védelmezésére. És feltűnik előttünk az idők folyamában Sajó, Várna, Mohács ! . . . Majd egy pártos korszak ; a tehetetlen kor; egy nemzetnek a világot csodálatra keltő küzdelmei; a gyászos idők borulata ; a feltámadás reménye ; a kor szelleme által megifjitott ősi alkotmány korszaka s a legnemesebben érző, alkotmányos király, kinek immár huszonöt éves uralkodása alatt élvezi a nemzet a béke és jólét malasztját, melyért méltán hálával tartozunk a gondviselésnek.

Kérjük tehát a minden nemzetek nagy Urát : tekintsen alá szent trónusáról a magyar nemzetre s adja, hogy a mi jóságos, a mi legalkotmányosabb királyunk megkoronáztatásának ötvenedik évfordulóját is megérhesse fényben, hatalomban s népei boldogitásában: adja, hogy örök időkön át virágozzék e sokat hányatott nemzet békében, jólétben s királya iránti végtelen ragaszkodásában — mely ragaszkodásból kifolyólag önkénytelenül is ez imaszerü óhaj rebben el ajkainkról: Éljen a haza! Éljen a legelső magyar ember, a király 1

Kosztka György.