A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáliskola Értesítője az 1890/91. tanévről
Hekinger István: A természettudományok egyetemes haszna
A természettudományok egyetemes haszna. Az ember bármely tudományt csak szellemi és anyagi hasznáért müvei; a mely tudomány ily haszon híjával van, az emberi munkás - ság keretén kívül áll. Habár a különböző s kiválólag a természet- tudományok az emberi szellem legfinomabb erőit ébresztik fel és fejlesztik, mindazáltal a tünemények, az igazságok felismerése s összefüggésük és okaik pontos magyarázása, szóval az elvont tudás nem egyedüli czélja az embernek a földön, és saját létkötelmének legkevésbbé tesz eleget, ki csupán azért tanul, hogy csak tudjon. A czél a kettő közül az egyik lehet: vagy magának a tudománynak gyarapítása, vagy a tudottaknak gyakorlati alkalmazása. S bármily fontos és magasztos az előbbi feladat, mégis nagyítás nélkül elmondhatjuk, hogy bármely tudománynak csak ez utóbbi szerep ad igazi életet. Az összes tudományok czélja az emberi szellemet a természet urává tenni. A humanus tudományok kiválólag arra törekesznek, hogy a szellemi élet béltartalmát tegyék gazdagabbá és érdekesebbé, a természettudományok pedig ugyanezen czél mellett oda is törekesznek, hogy az embert a külvilág szükségleteinek reá nehezedő nyomása alól mindinkább felszabadítsák. E munka eredményeinek hatása alatt a művelt népek ma már őszintén elismerik, hogy tudósaik s gyakorlati férfiaik, felfedezéseik és találmányaik által sokszor többet használnak és nemzetök számára többet hódítanak, mint légióik összessége; mert a természet kimeríthetetlen gazdag és végtelenül változatos oly kincsekben, melyekből az ember előnyére szépség és gazdagság, rend és ész sugárzik. * A mai kor természettudósa kutatásával, tudományával az emberiségnek akar használni, bár eme törekvéseiben arra nem is gondol. 1»
