A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáliskola Értesítője az 1890/91. tanévről
Hekinger István: A természettudományok egyetemes haszna
—13 — A nyers anyagiasság ma nagyon el van terjedve, de nem a természettudósok, s nem az ifjúság körében, hanem a társadalom azon műveltebb rétegeiben, kiknek sok más mindenféle ismeretük lehet, de legkevesebb van a természettudományok köréből, kik a pénz hatalmát s az abból származó előnyöket a szellemiek fölé helyezik, és a hol lehet, a természettudományok vívmányait pénzhatalmukkal — de korántsem természettudományi ismereteikkel — sokszor ezerszeresen kamatoztatják. Ha minden nem létező benső ok nélkül ily jelenségek alapján kárhoztatjuk a természettudományok fejlődését, akkor hasonló mértékkel mérve nagyon könnyű volna anathemát kiáltani a bölcsé- szetre, mely némely botor gondolkozót istentagadásra vetemít ; hasonlókép a theologiára, mely némely rajongót akaratlanul a vallás fenséges körvonalain kiviil álló tettekre vagy nyilatkozatokra ragad. Pedig a ki e két tudományágnak csak alapvető elemeihez ért, a legmélyebb tisztelettel és hódolattal hajlik meg előttük, mert be kell látnia, hogy ezek az ember értelem-, kedély- és érzelem-világának java és nélkülözhetetlen részét teszik. Hasonló elismerésben részesíti a természettudományokat, ki azok czélját, eszközeit és erejét ismeri. Ha az ifjúságot emberileg önzetlen és a tudomány iránt való előszeretet keretén belül vezetjük, soha sem lesz par excellence aranyborjú imádó, lesz benne bizonyos emberi önösség, de lesz benne egy nemesebb vonás: emberileg sajátos örömet fog találni, ha ismereteit, tudományát, minden anyagiasán önző utógondolat nélkül az általános érdekében hasznosítani tudja. A természettudományok ismertetik meg az ifjúságot az általános törvény szerűséggel és renddel, azok világosítják fel a végtelen külön- féleség egysége és a felől, hogy daczára minden változásnak, a természet térben, időben és anyagban változatlan; a természettudomá- njmk szemüvegén keresztül látjuk be, hogy az egyes miként követeli a többinek és a többi az egyesnek létét. A természettudományok kutatásai e képet napról-napra tökéletesebb alakban tárják elénk, de épen ez által érlelik meg a belátást: hogy a természet megismerésében előre fogunk haladhatni örökké, de végére soha. Ily eredmények láttára magától ébred az érzet, hogy a szerves végtelenséget a Min- ható erő teremtette, az tartja fenn és a mit mindezekből az eszes ember megismerhet, felfoghat, bár emberileg igen sok lehet, a végtelennel szemben végtelen csekély. E belátás annál mélyebb gyökeret ver, minél mélyebben hatolunk a természet ismeretébe. Lapla9e mikor mondotta: „szerte kutattam az eget és -az Istent sehol sem láttam", csakis azt érthette, hogy a legtökéletesebb ember a legtökéletesebb
