A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáliskola Értesítője az 1889/90. tanévről
Kiss József: Egyszerű geographiai fokhálózatok készítése
— 26 S'H' képe ugyanazon oknál fogva szinte sugara lenne a k' körnek, igy hát ezeknek S' metszéspontja (a kúp csúcsának képe) csakugyan a keresett középpont. Ha »k« legnagyobb kör, akkor a burkoló kúp átmegy burkoló hengerbe s a középpontot úgy nyerjük meg, ha a centrumon keresztül az alkotókkal párhuzamosan — s így a legnagyobb kör sikjára merőlegesen — vont egyenesnek nyomát keressük. 11. A centrumon átmenő körök képei egyenesek. Stereographikus polárprojectió. A képsík a gömböt P pólusban érinti, a centrum pedig a másik pólusban van. Legyen (2 ábra) Cx a centrálpont és »d« a distanz, mely egyenlő a gömb átméi’őjével. Cx ponttal összeesik P pólusnak képe és ugyanott van a föld tengelyének nyoma is. A délkörök képei egyenesek (11), melyek Ci-ben találkoznak s ugyanakkora szögeket zárnak be, mint a délkörök síkjai a térben (1). Ábránkon a 10 - 10 fokra eső délkörök vannak jelölve. A párhuzamos körök képei concentrikus körök és közös középpontjuk a párköröket vetítő kúpok közös tengelyének nyomában van (2). A párkörök képeinek sugarait megkeresendők, leforgatjuk egyik déllőt n« nyoma köi*ül k„ helyzetbe, mikor is a centrum Co-ba jő. A további eljárás azonos azzal, melyet már a centrikus polárprojectiónál láttunk s melyet ábránk eléggé megmagyaráz. Rajzunkon a déli félgömb van ábrázolva. A képsíknak mint már emlitve volt, nem kell szükségképen érintenie a gömböt, eltolhatjuk azt önmagával párhuzamosan pl. addig míg a gömb középpontján átmegy s ekkor a distanz egyenlő a gömb sugarával ; különben lehet a distanz = 3r, 4r . . . stb. Stereographikus meridiánprojectió. A centrum az aequatoron vétetik föl, a képsík pedig a centrumon átmenő átmérő másik végpontjában A-ban érinti a gömböt (9 ábra.) Cx centrálpont összeesik A'-el, a distanz egyenlő a gömb átmérőjével. Az aequator és a centrumon átmenő (első) délkör képei e' és d' egyenes vonalok (11), melyek egymásra merőlegesek (9). P és Q földsarkok képét megnyerjük, ha az első déllőt ntf nyoma körül d, helyzetbe forgatva gondoljuk és Pu—Qo pontokat G„ leforgatott centrum segélyével d'-re vetítjük. A délkörök egyes pontjait az aequatornak wß nyoma körül való leforgatása után G„" centrum segélyével B' — G'-ben (3) nyerjük. Ismervén már most minden délkörből 3 pontot (a két pólus s a
