A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáliskola 1888/9. Tanévi Értesítője
Dr. Katona Lajos: Moliére otthon és a társaságban
— (j ifjú jókedv soha ki nem meríthető kincsesháza tárul fel előttünk, s lelkünk elé napsugárban fürdő, élettől duzzadó alakok egész raja tolong : kaczagtatő bohóskodással elléptető udvara a komikum királyának, a legnagyobb vigjátékirónak, a kire nagy elődje Aristophanes óta két évezredig várt a világ, hogy a középkor hosszú böjtje után végre- valahára megint jóízűen kinevethesse magát. S ma, kétszáz évvel halála után, még mindig várjuk méltó utódját, a milyennek híjában igazi szíverősitő vidulásért most is csak ő hozzá folyamodunk, mint a kit a komikus költészet pálmája vita nélkül megillet ma is, az egész világirodalom roppant tág versenyterén. Mert még oly erősen és félre nem istnerhetőn kidomborult nemzeti vonásai daczára is kétségtelenül az egész emberiség költője Moheré, és főművei ép úgy az egész világ közkincseül tekinthetők, mint Shakespeare-nek, e másik hatalmas lélekbúvárnak legremekebb alkotásai. Kemble, a nagyhírű angol szinés/, a ki századunk elején hálásban járt, a Théatre Francais művészei körében, a hol a többi közt az angol és franczia dráma egymáshoz viszonyított becséről folyt a vita, — egyszerűen tagadta Moliére franczia voltát.*) Csak nem fogja talán az úr azt mondani, hogy költőnk angol volt, — pattan fel hevesen a társaság egy tagja. Korántsem, — válaszol Kemble, — hanem ért úgy képzelem a dolgot, hogy mikor az Úristen egyszer nagy jókedvében az igazi vígjáték gyönyörűségével akarta megajándékozni az emberi nemet, e szándékában megteremtő Moliére-t s a földre ejtvén öt. igy szólt hozzá: Ember! Eredj és ábrázold, mulattasd s ha tudod, javítsd meg társaidat! Már most valahol, akár a csatornán innen, ; kár azon túl vagy egyebütt csak le kelle ez isten-ajándékának esnie. Vakszerencsétekre épen nálatok esett le, francziák; de azért mi ép úgy a mienknek valljuk őt mint ti a tieteknek. Nem csak honfitársait ábrázolta, nem csak őket mulattatta; minden ember önmagára ismer alkotásaiban. Lángelméje művei mindenkit gyönyörködtetnek. Szelleme eltünteti az országok és korok kicsinyes különbségeit. Nem a tietek ő, francziák; nem egy nemzeté, hanem az egyetemes emberiségé, a melyet maga iránt örök hálára kötelezett! -— — — — — T. Páris magvának a Sz. Lajosról nevezett Sza.jna-sziget tekinthető, a mint a franczia főváros czímerében látható hajó is — »fluctuat nec mergitur» feliratával — e szigetnek, a régi Lutetia legősibb részének heraldikus jelképe. Ifa e szigetről a Pont-neuf- ón át a folyó jobb part*) L. Auger, Oeuvres de Moliére avec un commentaire .... I. köt. LXVIII. és LX1X. 1.
