A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáliskola 1888/9. Tanévi Értesítője

Dr. Katona Lajos: Moliére otthon és a társaságban

26 —

Alkotó lelkének az idő haladásától nem érintett műveit pedig senki sem tüntette ki mélyebb hódolattal, mint Goethe, midőn Moliére-re vonatkozólag a következő vallomást tette magáról, Eckermannal folytatott beszélgetései közben.*)

»Minden évben elolvasok egynéhányat Moliére darabjai közül, ép úgy a mint időről időre a nagy olasz mesterek képeinek aczélmetsze- teit is végig szoktam nézegetni; mert mi kis emberek nem tudjuk az ily nagy dolgok emlékét másként megőrzni, mint ha minduntalan visszatérünk hozzájuk, hogy benyomásaikat lelkűnkben felújítsuk.«

S ezt Goethe mondja, még pedig nem tán a fiatal, még saját jelentősége felől nem eléggé tájékozódott kezdő, hanem a dicsősége tetőpontján álló s az egész világ csodálatát évtizedek óta élvező aggastyán, a ki ép oly mélyen és jogosultan érezhette mint Horatius, hogy ércznél maradandóbb emléket állított magának műveiben, — s annyiban jóval szerencsésebb volt mint Moliére, hogy már életében eljutott az általános elismertetés oly messze vidékek fölött uralkodó magaslatára, a minőre a legnagyobb franczia költőt csak a késő utókor helyezte.

Ma, kétszáz és néhány évvel a jelesnek elköltözése után, midőn immár húsznál több nyelven**) mulattatják és tanítják művei a föld legkülönbözőbb népeit, — ma elmondhatjuk róla, hogy az ö országában sem nyugszik le a nap és az ő neve is ott ragyog Homer, Sophokles, Dante, Shakespeare, Cervantes és Goethéével egy sorban azon 10—12 név között, a mely emlékünkbe varázsolja s még a legkésőbb koroknak is tudatába fogja idézni mindazt a nagyot és jót, szépet és igazat, a mit világunkon, a mindenség ez aeonok óta kerengő porszemén, a lelkében isten képét viselő ember gondolt és érzett, élt és alkotott!

*) I. Theil, 219.

**) P. Lacroix, Bibliographie Moliéresque.

i