A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáliskola 1888/9. Tanévi Értesítője

Dr. Katona Lajos: Moliére otthon és a társaságban

25 —

vesen kereső családapa érdekét, — kitartásra s a czimszerep végigjátszására határozza magát. A függöny azonban már 4 órakor, tehát a rendesnél valamivel korábban lebben föl, hogy a beteg hamarább térhessen nyugvóra. A III. felvonás 18. jelenetében, midőn Argan, szívtelen nejét próbára teendő, halottnak színleli magát, — a karosszékében elterült színészt a halál jéghideg lehellete futja végig s a kegyetlen játék után alig bir feltápászkodni, hogy haldokolva tovább játszsza szerepét. De azért még mindég titkolni igyekszik borzasztó kínjait, csakhogy a közönség jókedvét el ne rontsa*Társai, a kik észreveszik ereje fogytát s arczizmainak a festék alatt is kitetsző fájdalmas összerándulását, ismételten kérik a színfalak mögött, hogy térjen haza s ápoltassa magát. De ő csak nem enged és végig küzdi szörnyű tusáját egész az V. felvonás kaczagtató utójátékáig, a melynek e napon oly megrendítő tragédiára kelle fordulnia. A doktori felavatás paródiájának franczia-latin zagyvaléka közben, mikor a felavatandó Argan az eléje olvasott esküformára első ».I u r o«-ját mondja, a szereplőt görcsös köhögés fogja el, szájából vér ömlik s összeroskad. ügy kell őt lakására szállítani, a hol, nem tudjuk, jelen volt-e s ápolta-e neje utolsó perczeiben, vagy csak halálhírére sietett oda. Kimúlásának szemtanúi, köztük első sorban a már említett Baron s ennek nyomán első életrajzírói egyértelraüleg állítják, hogy a költő végső küzdelmében ki akart békülni az egyházzal, a melynek különben azért, mert az álszenteket ostorozta, nem volt oka őt üldöznie. Plébánosa azonban s még egy más pap, a kit hivattak, a színpadról egyenesen halálos-ágyára került komédiástól megtagadták az utolsó-kenet szentségét. De azért még sem múlt ki a keresztyén szeretet minden vigasza nélkül. Két irgalmas-rendű apácza, a kik kéregető útjokban évenkint felszoktak járni Párisba s ez alkalommal rendesen a nemesszivű férfiú házának vendégei voltak, — ott állott a vívódó mellett, s a jótékonyság e minden áldozatra kész angyalai fogták le megtört szemét annak, a ki nem csak lángelméje, de önzetlen jósága által is örökké kiváló helyen fog állani az emberi-nem legnagyobbjainak sorában !*)

Jó szivéről elérzékenyült hálával emlékeznek úgy életében mint holta után mindazok, a kikkel közelebbi érintkezésben állott s a kiknek így elég alkalmuk volt nemes jellemét megismerniük. Néhány kivétel e részben csak megerősíti a többség ítéletét; mert a kedvezőtlen nyilatkozatok csak olyanoktól származnak, a kik vagy oly mélyen állottak alatta, nem csak tehetség, de jellem dolgában is, hogy sértette őket a szellemőriás nagysága, — vagy pedig rűt hálátlansággal fizettek rájuk pazarlóit jóságáért.

*) M. halálának igen részletes leírását 1. Schweitzernek, a Mol. Mus. kiadójának »M.’s Tod vor 200 Jahren und sein letztes Werk . . . Wiesbaden, 1878« czimü iratában.

4