A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáliskola Értesítője az 1887/8-ik tanévről
A pécsi restaurált székesegyház külseje
A pécsi székesegyház szobormüveit két magyar képfaragó készítette. Csakhogy itt reájok olyan speciális, eddigi tanulmányaik, izlésök, sőt egész modern műizlésünktől annyira eltérő feladatok vártak, hogy ezek meg-, vagy megnem-oldásából művészetük egyetemes értékére következtetni, vagy épen Ítéletet mondani, tévedés, igazságtalanság volna. Zala György és Kiss György, kiket székesegyházunk szobordíszitményeinek elkészítésére meghívtak, igen ellentétes irányban fejtették ki művészetüket, mert tudni kell, hogy kettőjükre két külön feladat várt. Zala az altemplom lejáratához alkalmazott reliefeket faragta és pedig részben az eredetiek gypsz öntvényei után másolt, részben pedig ezek helyett kiegészített másolatokat, de egyszersmind uj csoportokat is faragott. Ezek azonban még nincsenek is mind helyökre állítva, s a közönség szeme elől egészen el vannak födve ; igy itt e művekről s mesterökről szólni, még most nem volna helyén való. Kiss (iy. szobor műveit láttuk. A művész egyéniségéről annál szívesebben jegyzőnk fel itt néhány vonást, mert ő nemcsak egyik legkiválóbb magyar szobrászunk, hanem egyszersmind megyénk szülötte, s múltja olyan érdekes, hogy rajzolásáért a szives olvasó bizonynyal elnézi azt az aránytalanságot, melylyel alább következő idézetünk e szerény ismertetés keretéből kirí. »Kiss György született Szászváron Baranyamegyében 1852. aug. 17-én Kiss József és Kovács Anna kath. szülőktől, kiknek Isten két fmt •és két leánygyermeket adott, de a leányok korán elhalván, János az öregebb fiú pedig katonának besoroztatván,Gyuri volt a szülők minden öröme; Vigyáztak is rá mint a szemük fényére; nevelték Isten félelmében és a szülőhelyen iskoláztatták a mint illett, és a szegény fertályos föld - művelőktől kitellett. A gyermek atyja közönséges polgártársainál ügyesebb lévén, minden házi s gazdasági eszközeit, szerszámait, a kocsi kerekeket, a taligát, ekét, sőt a hordókat is mind ő maga készítette; e mellett ügyes észjárása és szorgalmas munkálkodásával túltett polgártársain. Földművelés mellett főfoglalkozása volt a bognárfake- reskedés, melylyel Szegszárdon mindig jó vásárt csinált. Gyurinak soha sem volt se hajlama, se kedve a földművelésre, mégis mint édes atyja egyedüli segédkeze, mindenben segítségére kellett lennie. Már 12 éves korában lovakat őrzött az erdőben s a mezőn, ott azonban a többi pásztorgyermekektől visszavonultan egy-egy bokor alatt hüsölve, minden átmenő vándorlegényt megirigyelt, mint a kinek nem kell lovakat őriznie. Tizennégy-tizenöt éves korában már elkezdte zsebkésével a faragást és festékkel a pingálást. Máig is látszanak még a szülői ház homlokzatán, az ablakrámákon s tábláin a Gyuri fiú festette figurák s tulipánok; különös szenvedélylyel folytatta mégis a képfaragást; egyszerű bicskájával feszületeket, szenteket, angyalokat, embereket vésvén, barátjait, ismerőseit, gyermektársait olyan meglepő