A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáliskola Értesítője az 1887/8-ik tanévről
A pécsi restaurált székesegyház külseje
18 főpárkányzattal, a három hajó közös homlokfalát szép harmóniába olvadva, koronázza és befejezi. Ez a két egymás fölé helyezett árkád függélyes tagozásával a három hajót nem különíti el egymástól, de erre nem is volt semmi szükség. Annál érthetőbben, s igazán imponáló méltóság- és könnyedséggel érvényesül a főhajó büszke kiemelkedése a rakvány két sor karcsú oszlopos arkadjaiban. Ezeket keskeny párkányzat választja el egymástól, az alsó falrészlet hosszúkás négyszögü alapépítmény, a felső a derékszögű födél homlokfala. Mind a két részt hét-hét ív díszesíti. Ezek közül az alsó hét ív karcsú oszlopai h4 részben a falba olvadtak, s a négy középső alatt négy (5'45 m. magas 088 m. széles) ablakon át özönlik a világosság a főhajóba. A hét felső ív azonban, melynek oszlopai a födél eséséhez mérten, jobbra-balra nagy arányokban rövidülnek, nyílt galleriát alkot, s a födél homlok falára vetett árnyéka, valamint a templom padlást megvilágító l-40 m. átmérőjű kerekablak párkányzatával, az egész homlokzatnak könnyed, festői hatását teljessé teszi. Egészben és nagyban emlékeztet ez az elrendezés a pisai román dóm hasonló tagozásu homlokzatára. Csakhogy ott a mellékhajók födél- homlokzata is a három hajó homlokzatához van kapcsolva, és nyílt galleriával áttörve. A pisai domon a két alsó arkad-sor fölött egy harmadik fut végig, s csak e fölött emelkedik még a főhajó, és a gerincz födél, kettős arkaddal áttört diszes homlokzata. Kiváló ligvelemre méltók székesegyházunk nyugati homlokzatának részletei is. Az alsó nagy ívek oszlopai alatt egy méternyi magas, közös kőpad fut végig, melyen minden oszlop lába alatt még egy három rétegű' állványka látható. Maga az oszlop láb úgynevezett attikai, három egymásra helyezett kőlapból áll, melyek közül az alsó és felsőnek szélei félhenger módra kifelé domborodnak, s a közéjök helyezett lap homorodásával érthetően kifejezik az oszlop lábra nehezedő súly nyomását. melyet az oszlop láb egyáltalán hivatva van kifejezni, s a mely eredetileg arra szolgált, hogy az oszlop a talajba ne nyomuljon. A román stilü oszlopokat jellemzi a láb, mely egyszerű lapon nyugszik. A láb kerülete és e lap sarkai közt maradt háromszög-szerű teret a román stilban mindig, többé-kevésbbé kifejlett levél, az úgynevezett sarklevél foglalja el. Az egészen fejlett levelek a késő román korból valók. A henger alakú oszlopok simák és fennt az oszlop gyűrűből kiemelkedő akanthus levelek közt szemeink elől eltűnnek. Az oszlopfejek egészben mind korinthusi stílben készültek, vagyis két sor akanthus levélből alakított kehelyből állanak, de egymástól igen különbözők. Az ó-keresztény, byzanti s román építésnek az alaprajz sajátszerűsége, és
