A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáliskola Értesítője az 1886/7-ik tanévről

18

százszor ezerszer, hogy a legszebb és legnemesebb irányú művészeti termék is igen káros lehet a rossz nevelő kezében; mennyivel többször mondták e már, hogy a czélzatosan, hatásvadászatból kiválóan az érzékiségre ható művek örökre megmételyezhetik az ifjúságot. Óvjuk tehát azoktól őket, mint a pestistől stb. Sőt az is áll, hogy mindezt nem lehet eléggé gyakran ismételni. De vájjon szabad-e számításon kívül hagynunk azt az elvitázhatatlan körülményt, hogy a növendék, sőt már a gyermek a leggondosabb nevelés tudta és akarata ellenére sok olyan dolgot lát, hall és ismer meg, a mik a gyermekifjut érzései és gondolkodásában nemcsak megbotránkoztatják, de sőt a leggondosabb nevelői védelem mellett is talán egész életére megmételyezik. Elég-e ilyenkor az iskolának, a nevelőnek egyszerűen vállat vonva azzal védekezni, hogy „Eléggé védtem a növendéket az erkölcstelen művek hatása elől"? Kétségen kivül nem elég. Erre nézve tehát egész határozottsággal minden tétova és ingadozás nélkül kell fellépnünk és odahatnunk, hogy az ifjúság elég korán biztos, határozott Ítélőképességre tegyon szert és tudjon eligazodni a közt a tömérdek Scylla és Charibdis közt, melyek erkölcsi életét az érzékiség oldaláról a rossz irányú, vagy nem az ő érzés és eszmevilágához mért műtermékek részéről minduntalan végromlással fenyegetik. Hányszor történik, hogy az oktatónak, kénytelen-kelletlen meztelenséget is kell érintenie, vagy hányszor történik, hogy növendékei meztelenséget látnak ott is, hol legfölebb természetességről van szó. Ilyenkor a fejelágyára esett puritán iskolamester, a ki azt hiszi, hogy mindent megtett, ha a tankönyvet növendékei fejébe verte, borzasztó pusztítást tehet az ifjak erkölcsében. Míg az öntudatos oktató tudni fogja, hogy a VI. parancsnak időszerűtlen magya- rázgatása sokszor többet árt, mint a miloi, vagy Medicei Venus szobrok emelkedett szellemű megismertetése.

Az emberi test lévén a legszebb és az ember a művészet legméltóbb tárgya, számos remekmű a maga természetességében állítja elé; mi miatt e művek tán a növendékekre nézve nem lehetnek a szemléltetés tárgyai. Legalább is elég gyakran találkozunk azon figyelmeztetéssel, hogy az erkölcs a szép fölött állván, vigyáznunk kell, nehogy a növendék szép érzékét fejlesztve, erkölcsében károsítsuk meg. E szerint egy mű lehet szép és erkölcstelen. Hogy ez mennyiben állhat meg, attól függ, mit értünk szép és mit erkölcsös alatt. Az erkölcs a növendékekre nézve minden esetre szűkebb körű fogalom s ennek egész körét törvényeivel és indokaival együtt egész teljességében a növendék előtt csak érettebb korban lehet feltárni. így tehát legfelebb a növendékkel szemben lehetne erkölcsös és erkölcstelen szépről beszélni és pedig azért, mivel benne a testi érzelmek és vágyaK már régen felébredtek, midőn a szellemi érdekek iránt még majd semmi hajlama sincs; a mi miatt minden szép és nem szép mű látása hamarabb fog benne testi, mint szellemi érzelmeket s vágyakat kelteni. E szerint tehát csakugyan óhajtandó, hogy a kérdésben levő művek tőle mindaddig távol tartas-