A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáliskola Értesítője az 1886/7-ik tanévről

A kedélynevelés némely általános eszközei.*)

A szépérzés vagy aesthesis két elemből áll: ismeretből, a mennyiben megkivántatik a dolgok, vagy azok viszonyai s aráuyainak észrevevése és érzésből, a mennyiben ez az észrevevés, tetszés vagy nemtetszésben nyilvánul. A tetszés és nemtetszés önkénytelen Ítélet a dolgok arányai, viszonyai fölött. Az ismeret a dolgok lényegéhez tapad; az aesthesis ellenben a lényeg és megjelenése közti kapcsolatot, s e kettőnek egymáshoz való viszonyát fogja föl ; tehát inkább a külső formát s a dolgok egymás iránti helyzetét tekinti.

Sokkal inkább ki vagyunk téve a környezet hatásainak, hogysem tudtunk s akaratunk ellenére is bizonyos mennyiségű ismeret- és érzés- elemet el ne sajátítanánk. Ha sok képzetünk van, ezek combinatiója folytán uj ismeretre is tehetünk szert, a nélkül, hogy kívülről uj benyomásokat fogadnánk el; igy vagyunk az érzelmekkel is; a ki sokat érzett, sokszorozott arányban keletkeznek benne (nem tartalmilag, hanem alakilag) uj érzések, uj érzelmek.

Gyarapitbatja-e az oktatás ismeretkörünkön kívül érzéskörünket is ? Növelheti-e az érzéselemek számát és elősegitheti-e azoknak újabb és újabb kapcsolódását ? Szóval tisztán ismeret-elemek közlése által is lehet-e bizonyos mértékben az érzelemvilágot is gyarapítani, a kedélyt a szépnek élénkebb megérzésére vezetni ? Kétségen kívül igen. Az ismeret és érzés úgyszólván egy szellemi actus, a mennyiben minden ismeret-elem, minden képzet, midőn lelkűnkbe nyomul, azonnal egy bizonyos érzés-elemmel kapcsolódik össze, bizonyos érzés-állapotot hoz a kedélyben létre. Ennélfogva bizonyos ismeretelemek közlésével a velők járó érzelmeket is átültetjük és a kedélyt fogékonyabbá, érzékenyebbé tesszük.

Az embernél az érzés megnyilatkozási formái az érzést keltő képzetekkel oly szoros kapcsolatban állanak, hogy pusztán a forma az illető érzést vagy eszmét ha tán nem is oly mértékben, de jelentékeny fokban fölkeltheti másban is. Különös, hogy az ember e kapcsolatot az érzésekre nézve oly korán fölismeri. A gyermek alig tud még beszélni, már megérti anyja arczkifeje- zését; ha ez sir ő is úgy tesz, ha örvend ő is jókedvű, a nélkül, hogy ismerné anyja sírása vagy öröme okait. E kapcsolat adott létet a művészeteknek, ide értve a költést is.

*) Szerzőnek „Az aesthetikai nevelés lélektani alapjaiu czimii kéziratából, melynek egy része ezen intézet 1883/4. tanévi értesítőjében jelent meg.

2