A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáliskola Értesítője az 1885-6-ik tanévről
25 táplál. Minden emberfajta, minden nép egy-egy műveltségi folyónak megindítója, forrása. Ámde egyik folyó egyenes utón, feltartóztathatlan sebességgel siet a nagy oczeán felé s magával viszi kincseit, az emberi elme magasztos gondolatait; a másik pedig kerülő utakon, akadályokkal küzdve közeledik a tenger felé s kevés kincset hoz táplálására, mert az ellenséges hatalmak, a mostoha viszonyok felemésztették tápláló vizeit s elvonták éltető erejét. A természetben nincseu véletlen, nincsen szabálytalanság, minden határozott törvényeknek vau alávetve. Az egész mindenség a legszigorúbb törvényekhez vau kötve, semmi okozat nincs ok nélkül, minden oknak van okozata. Minden természeti jelenség szabályhoz vau kötve. Minden, a mi létezik, előbb létezőnek szülöttje, természetes fejleménye. A természetben nincseu ugrás, nincsen kivétel. Ezek oly alapigazságok, melyeket a természettudományok művelői rég elismertek. Ámde a mi a szervetlen természetre, ugyanaz illik a szerves lényekre, tehát az emberre is. Az emberiség történelme a természettudományok lényeges alkatrésze, gondolataink, akaratunk, cselekvéseink törvényeknek engedelmeskednek s ezeket megingatni, megváltoztatni senkinek sem sikerül. A természettudományok történelme az emberiség történelme. Bizonyos, hogy az ember szabad, de nem oly értelemben, hogy összefüggés és ok nélkül cselekedhetik s hogy nyilvánulásaiban ugrásokat tehet, hanem csak oly értelemben, hogy tetteit az indító okokkal egyetértőleg a belőlük kifolyólag intézheti. „Minden esemény gyermeke egy másiknak és soha sem szabad annak eredetét elfelejtenünk,“ igy nyilatkozott egy becsuán főnök Casalis hittérítő előtt és ezzel valóban találóan fejezte ki az igazat. Az ember csak viszonylagosan szabad. Minden ember bizonyos életkö- rökbe lép, családi, nemzeti, vallási kötelékek összekötik őt másokkal s ő e körökön belül különböző ösztönzések hatása alá jut, melyek fejlődésének egészen határozott vonásokat kölcsönöznek. Minthogy azonban e körökben oly fejlődési törvények uralkodnak, melyeket sem megváltoztatni, sem megkérlelni nem lehet, azért azon egyes is, ki e körök hatásának enged, tulajdonképen az állandó törvények befolyása alá kerül. De épen ezen állandó törvények nem engedik a hanyatlást, hatásuk alatt a szervezetek folyton fejlődnek és tökéletesednek, alsó, sőt legalsó fokokról magasabbakra emelkednek, A műveltség is fejlődik és eszményesiti a vad ember vonásait, de ezen kultúra ezer és újra ezer évek nehéz muukájának gyümölcse és nem felülről jövő adomány. Ezt régen már Hesiodos is érezte, mondván: Az erény elé a verítéket helyezték a halhatatlan istenek *) Valamint egy bölcselő azt mondhatta, hogy fölületes bölcselkedés az Istentől elvezet, alapos bölcselkedés pedig hozzá visszavezet: úgy a kultúra történelméről is azt mondhatjuk, hogy ha fölületesen tanulmányozzuk és csak *) Friedrich Müllen Allgemeine Ethnographie 1879. 77-ik lap. 4
