A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáliskola Értesítője az 1885-6-ik tanévről
23 A vallási érzülettel sokszorosan összefügg a babona is. Minél fejlettebb a vallás, annál csekélyebb a babonás bit, és minél homályosabbak a vallási fogalmak, annál jobban kevervék babonás nézetekkel; sőt bízvást mondhatjuk, hogy a természetes népek hitében hasonlithatlanul több a babona, mint a tiszta vallási fogalom. Ámde az ethnographia arról tudósit, hogy a babona valóságos nyűg gyanánt nehezedik az emberekre. A babonás félelem elrontja vadászataikat, megkeseríti mulatságaikat, megzavarja családi életük nyugalmát s megkinozza éjjeleik álmait. „A természetes népek, úgymond Bagehot, belsőleg épen oly kényelmetlenül érezték magukat, mint külsőleg. Leikök tele volt félelemmel. Ők mindentől rettegtek: állatoktól, szomszéd népek valódi, távol lakó törzsek lehetséges betöréseitől. De mindenekelőtt féltek a világtól, a természet látása rettegéssel s borzadálylyal töltötte el őket. Azt képzelték, hogy a láthatatlan hatalmakat hízelgéssel kell lecsillapítani, és pedig gyakran borzasztó módon.“*) „A hihetetlen uralma, úgymond Peschel, sehol sem erősebb, mint az úgynevezett vad ember lelkületében, ki egész élete folyamában retteg saját képzelme rémalakjaitól. A vad ember szabad ugyan a társadalmi kötelékektől^ de megfélemlíti őt a leghaszoutalanabb álom is, és rabja a kísértetektől való gyermekes rettegésnek.“**) Nem lehet jelen sorok czélja a babonák és alantas vallások közt mutatkozó kölcsönhatást részleteiben fejtegetni; e helyen csak ráutalunk e viszonyra, a melyből azonban világosan következik, hogy a műveltség fejlődése nem hanyatló, hanem előre menő. Ugyanis föltéve, de meg nem engedve, hogy az embernek már eredetileg is bizonyos műveltsége volt, akkor bizonyára vallási érzülete is ki volt fejlődve, mert hisz épen a vallás azon érzelem, mely az emberi lelkületnek egyik jellemző sajátságát képezi. Ámde kifejlődött vallási érzület, azaz tiszta vallás tiszta erkölcsi érzületet is tételez föl. De ha az ősembernek kifejlődött vallása és tiszta erkölcse volt, mikép történhetett, hogy utódai mégis babonába süyedtek? Fejlett vallás és tiszta erkölcs szabadságot ad az embernek, babona pedig békákba veri őt. Mikép gondolható tehát, hogy az ember ellökte a szabadságot s fölkarolta a babonás hitet? Mi természetesebb, föltételezni, hogy a tiszta, fejlett vallás babonává sülyedt, vagy hogy az alacsony babonás hit fokozatosan az Isten eszméjének tisztább fölfogására emelkedett? A felelet iránt nem lehet kétség. Jól mondja Bagehot: „Valóban, úgymond, ha minden őskori embernek, vagy legalább ezek túlnyomó részének oly hite lett volna, melyben babonás rémek hiányoztak, akkor nem keletkezett, vagy legalább alig keletkezett volna babonákkal vegyitett vallás.“ *) Bagehot: Ursprung der Nationen. 1874. 65• l. **) Pescliel: Völkerkunde. 158. 1.
