A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáliskola Értesítője az 1885-6-ik tanévről
20 melyek azou kényszerítő okok, melyek Éjszak-Amerika népeit arra bírták, hogy hagyjanak fel a tengeri termesztésével s a pulque készítésével ? Nevezetes azon tény is, hogy oly vidékekről, melyeknek lakéi nem ismerik a fémek használatát, a történelem előtti régészet még nem tudott vas , bronz-, vagy rézből készült fegyver, vagy házi eszköz nyomára akadni, mi világos jele annak, hogy az illető néptörzs soha sem ismerte a fémek használatát, hogy tehát mindig fejletlen állapotban volt. így pl. Ausztráliában soha sem lakott oly nép, melynek műveltsége a bronz-korszak fejlettségének megfelelt volna. Megjegyzendő azonban, hogy vaunak egyes esetek, midőn kőkorszakbeli néptörzs által lakott vidéken is magasabb műveltség nyomai találhatók; de ezen esetekben mindig kimutatható, hogy e nyomok idegen néptől származnak. így pl. Grönlandban nagyobb kőépitméuyek maradványai találhatók, de ezen épületeket középkori norvég telepesek készítették s igy e maradékok nem bizonyíthatnak az eszkimók hanyatlása mellett. A mi a fémekről, ugyanaz mondható az agyagedényekről is. „Agyagedények, úgymond Lubbock, a hol használatban vannak, mindig nagy számban találhatók s a mellett két oly tulajdonságuk van, melyek becsüket az ösműveltség kutatója előtt igen emelik, t. i. könnyen törnek össze s még sem semmisithetők meg.“ Vannak népek, melyek az agyagedények használatát még nem ismerik, vagy ha igen, azt csak a legközelebb múltban tőlünk, európaiaktól tanulták meg. így pl. némely éjszakamerikai törzsek gödröt ásnak a földbe, kibélelik azt állati bőrrel, azután vizet öntenek bele s ezt forró kövekkel melegítik. Innen a törzsek neve is: assiniboin, vagyis: kőfőzők. Jelenleg, mióta főzőedényeket vásárolhatnak, a régi főzési mód mindinkább háttérbe szorul s legfeljebb ünnepi, vallási szertartások alkalmával jut alkalmazásba. Más népek, pl. a Sziklahegységtöl nyugatra lakók, továbbá Ázsiában a kamcsadalok gödrök helyett faedényeket használtak s ezekben forralták meleg kövek segélyével a vizet. A polynesiai népek szintén gödröket használtak, de állatbőrök helyett falevelekkel bélelték ki a földet, azután felváltva forró kövek s az elkészítendő hús- vagy növénytáplálék egy-egy rétegét rakták egymásra s az egészet újra falevelekkel vagy földdel takarták be. Könnyű képzelni, mennyi fáradsággal jár ilyen főzés s mégis tény, hogy nehány amerikai törzs, továbbá egész Ausztrália s Polynesia ily módon főztek s az agyagedényeket nem ismerték. Hihető-e, hogy az aránylag fejlett s jeles tehetségű maorik elfelejtették volna az agyagedények készítési módját, ha már ismerték volna, mikor pedig pl. a sokkal fejletlenebb pápuák agyagedényekben főznek? Minden ellenmond ily föltevésnek, annál is inkább, mert a régészet nem tud egyetlen egy cserépdarabot sem felmutatni, mely Ausztrália-, vagy Polynesiából került volna. Nézzük a tüzélesztés módját is. Az élesztős legegyszerűbb módja abban áll, hogy két fadarabot egymáshoz dörzsölnek, vagy abban, hogy két egy
