A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáliskola Értesítője az 1885-6-ik tanévről

17

ezen állítás igazolására bizonyítékokat kellene neveznie, ámde ily terhelő tanukat sehonnan sem lehet előmutatni.

Az amerikai műveltség amerikai eredete mellett bizonyít az irás is. Az éjszakamerikai népeknél használatban volt a wampum s bizonyos fejletlen jelképes irás, a kekivin, a perubelieknél a quipu-irás, Mexico lakosainál pedig teljesen kifejlődött hieroglifika. Ez utóbbi a fejlettségnek aránylag magas fokán állt és minden arra vall, hogy az aztekek sokat és gyakran írtak. Nemcsak templomok és paloták falaira írtak, hanem e czélra készített állati bőrökre, fakérgekre,'fatáblákra, sőt agavéből készült papírra is. Nem lehet jelen értekezés czélja az amerikai Írással részletesen foglalkozni, itt csak annyit említünk, hogy ezen irás határozottan önálló fejlődés mellett bizonyít. Mellékes kérdés, vájjon az éjszakamerikai vampum s a délamerikai quipu egy eredetűek vagy pedig külön találtattak fel; még az is mellékes, vájjon bevándorlásuk idején ismertek-e már valami módot az amerikai népek, mely utón gondolataikat távollevőkkel közölhették ; de lényeges azon körülmény, hogy a mexicói hieroglifika csak az éjszakamérikai fejletlen jelképes Írásból fejlődött s ennek csak kiképzettebb, habár hasonlithatlanul magasabb formája. Valamint Mexico földműves, állandóan letelepedett lakói Éjszak-Amerika vadásztörzseiuek fejlettebb rokonai, úgy a mexicói irás is a kekivin tovább fejlesztett alakja.

„Bizonyosnak tekinthetjük,“ úgymond Wuttke, az írások jeles búvára, „hogy a középamerikai irás az éjszakamerikaiból fejlődött. Az, hogy a toltekek délről vándoroltak volna be, igen valószínűtlen, de ha úgy is volna, mégis e képírásnak Dél-Amerikában levő nyomai az éjszaki összefüggésre utalnának. Föltéve, hogy a toltekek az Ó-Világból jöttek Amerikába (t. i. később, mint a többi törzsek), ez esetben sem hozhattak Kelet-Ázsiából kiképezett képírást, mert ilyen, a mennyire mi tudjuk, ott soha sem létezett. Fel kellene tehát tételeznünk, hogy csak a középkorban vándoroltak ki, de ez oly idő, melyről Kelet-Ázsiára vonatkozólag annyi tudósításunk van, hogy nem lehetne ez iránt kétségünk. Ha tehát a középkorban nem vándorolhattak ki, akkor valószínűnek bizonyul, hogy a középamerikai képírás megértésére az éjszakamerikainak alakjaiból kell kiindulnunk.“*)

Itt azon ellenvetés tehető, hogy az amerikai kultúra Amerikában keletkezett ugyan, de nem az amerikai nép saját erejéből. Ugyanis sokszor fölhozatott már, hogy a normannok nem voltak az első ó-világi emberek, kik Amerika partjain kikötöttek, mert viharok s egyes hajósok merészsége folytán, véletlenül és készakarva már mások is jutottak az Új-Világba, igy különösen nyugat felől sinaiak és japániak. Nem esik jelen értekezés keretébe kutatni, mi igaz ezen állításokban, de annyit meg kell jegyeznünk, hogy ha Amerika népei az ó-világi kalandoroktól nyerte volna a lökést arra, hogy művelődjék, akkor sokkal egyszerűbb lett volna az ó-világi műveltséget elfogadni úgy,

*) Heinrich Wuttke: Die Entstehung der Schrift. 1877. 205-dik l.

2