A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáliskola Értesítője az 1885-6-ik tanévről
15 es neolith korszakokon át a bronzfegyverig jutott! A gondolkodás menetének mily fejlődése szükségeltetett arra! Mily időszak kivántatott ahhoz, hogy az ember, ki csak saját nevelésére volt utalva, ezen magasságra emelkedjék! Ha két, ugyan egy vidéken járt utazó naplóit olvassuk s azt látjuk, hogy a későbbi vizsgáló oly jelenségeket említ, melyekről az első hallgat, ez nem föltétien jele annak, hogy az illető kulturjelenség csak időközben fejlődött ; mert meglehet, hogy az első utazó nem hatolt be eléggé az illető népek gondolkodásmódjába és szokásaiba s igy nem is érthette meg műveltségük valódi állását. Innen van, hogy igen nehéz kimutatni a természetes népek haladását, még akkor is, ha állapotukban valóban javulás áll be. De épen oly joggal azt is mondhatjuk, hogy ha későbbi utazó oly kulturjelenségekről, melyeket az előbbi említett, semmit sem mond, az sem feltétlen bizonyíték arra nézve, hogy valamely nép műveltsége időközben hanyatlásnak indult. Mi bizonyítja tehát, hogy pl. a maorik Tasman idejétől Cook megérkezéséig semmi haladást sem tettek ? Cook nem tanulmányozta behatóan a népet s Tasman még kevésbbé tette ezt. Ha a maorik a 127 év alatt talán csak annyit tanultak, hogyan lehet fegyvereiket csinosabban készíteni, hogyan kunyhóikat nagyobb kényelemmel berendezni, máris haladóknak nevezhetők. És az eszkimók nem készíttettek-e használható csónakokat s nem hajóztak-e bennök oly bátorság- s kitartással, mely fölkeltette az európai utazók méltó bámulatát? Bármily csekély legyen valamely haladás, mégis kell, hogy mint fontos bizonyíték számitásba jöjjön. Általános philosophiai igazság, hogy valamely jelenségnek jelentőségét első sorban ennek lényege határozza meg, és csak azután jöhet tekintetbe a jelenség kisebb-nagyobb hatása. Ha tehát az ethnologia képes kimutatni, hogy a természetes népek, bármily csekély mértékben, de mégis saját erejökből képesek haladni, ezáltal oly bizonyítékot nyerünk, mely teljesen megczáfolja a hanyatlás elméletét. És ily bizonyítékok épen nem hiányzanak. Nézzük pl. Amerika ősnépeit. Ismeretes, hogy Mexico felföldjén, Bogota völgyeiben és a Peru-Boliviai Andok közt három különálló műveltségi központ fejlődött; Amerika többi népei pedig a műveltség igen alacsony fokán állottak, sőt egyes törzsek, mint pl. a botokudok majdnem vadaknak voltak nevezhetők. A hanyatlás hivei azt mondhatják, hogy ez utóbbiak állapota a sülyedés eredménye, a haladás hivei pedig azt fogják bizonyítani, hogy az amerikai népek eredeti állapota vadság volt, melyből azonban Peru, Bogota és Mexico lakói saját erejükből aránylag magas műveltségre emelkedtek. Egyelőre ne bonczoljuk ezen állításokat, hanem engedjük meg, hogy az előbbi nézet a helyes; mert hiszen még ez esetben is bizonyítékot nyerünk a haladás elmélete mellett. Ugyanis bebizonyított tény, hogy a spanyolok bejövetele előtt nem volt Amerikában egyetlen egy oly növényfaj sem, melyet az ó-világi népek termesztettek. S ugyanez mondható a házi állatokról is. Ámde Amerika némely
