A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáliskola Értesítője az 1884-5-ik tanévről
Lenau M. élete- s költészetéről. Tanulmány. A nemzetek irodalomtörténeteit forgatva azon tapasztalatra jutunk, hogy a költészetben általában, de különösen a lyrai költészetben rendszerint azon eszmék kerülnek felszínre, melyek az illető kor uralkodó eszméit képezik. E jelenség egészen természetes. Az irodalom nem vonhatja ki magát ezen eszmék alól és mennél bivebb kifejezője valamely költő kora eszméinek, annál nagyobb lesz a hatás, melyet az nemzetére gyakorolni képes. A középkor romantikus eszméi a „Minnegesang“-ban nyernek kifejezést; a reformatio korában a vallásos eszmék jutnak előtérbe a költészetben is. A franczia forradalom, a Jenánál megdördült ágyúk moraja új eszmékkel árasztja el egész Európát s az általános mozgalom csakhamar magával ragadja Ausztria kedélyes népét is s egy Metternich vas kezére van szükség, hogy azt forrongásában megakadályozza. Következik Napoleon bukása. Mindenki kezdi belátni, hogy a forradalom őrületes tettei nem fogják boldogítani az emberiséget s Ausztria is már-már békés fejlődésnek indul. Majd azonban egyes panaszhangok merülnek fel az elnyomatás ellen; midőn pedig Metternich, ezekkel szemben, még szükebb mederbe szorítja a tovább terjedő szabadelvüség árját: általános visszahatás keletkezik a politikai, társadalmi és tudományos téren. Különösen három költő lépett fel Ausztriában, kik az elnyomatás ezen idejében a nemzetet egy szebb jövő reményével kecsegtették és ezek: Zedlitz, Grün Anasztáz és Lenau.*) Költészetökben korántsem nyilvánul a minden létezőt felforgató szellem, sőt ellenkezőleg: az emberiség figyelmének magasabb érdekekre való felkeltése, a nyomott kedélyhangulat néma fájdalma s a mélyen érzett gyászhangok az emberi méltóság elnyomása felett. Mi ez utóbbi költővel fogunk itt foglalkozni s mivel Lenau költészete szoros összeköttetésben van életével, azért múlhatatlan, hogy életére is, legalább egy futó pillantást vessünk. *) Valódi nevén: Streh le na ui Niembsch F. Miklós.
