A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáliskola Értesítője az 1884-5-ik tanévről

31

„Die Herzen werden sich versöhnen,

Einst unter einem Freudenzelt,

Und die Natur wird sich verschönen,

In Liebe athmen wird die Welt.“

A szivek mélyéig hatolnak e szavak; mert a szeretet tanát hirdetik! Ott van továbbá a képek egész sorozata; ott különösen a fekete halál leírása, mely a mily természetim, épen oly borzalmas egyszersmind :

„Nun schleicht mit Zittern und mit Beben —

Die Freude als ein Jammerbild Nun irrt das kecke Lüsterleben,

Ein rettunglos umstelltes Bild.“

De térjünk át Lenaunak utolsó nagyobb szabású művére. Albigenseknek*) azon hitszakadárok neveztettek, kik a 12. század felé katbarok**) (tiszták) és valdensiek név alatt Franczíaország déli részein (Toulouse és Albi) roppant tulysulyra vergődve minden isteni és emberi törvény felforgatói gyanánt léptek fel. A tudományok ujraébredése Franczia- országban, nem épen előnyös világításba helyezé az egyházi férfiak ismeretvilágát s a provencei költők gúny tárgyává tevék a hierarhiát. Kevésbbé vallásos időben hitetlenséget szült volna ezen körülmény, mig igy rajongó as- cesist s az egyházi rend fennállásával szemben fanatikus ellenszegülést eredményezett. Ehhez járult továbbá, hogy a tartományok nagyjai egymás közt folytonos villongásban éltek s nemcsak hogy tűrték ezen sectákat, hanem üzelmeiket elő is mozdították.***) Könnyen felfoghatjuk tehát a dolgok végkifejlődését. A papság, gyűlölet tárgyává tétetvén, mindinkább elszegényedett; a templomok üresen maradtak, az emberek egyházi szertartások nélkül temették el halottaikat s nem volt, ki az ujdonszülötteket megkeresztelje. III. lncze pápa erélyének teljes szigorával lépett fel e secták ellen. 1199-ben két cziszterczi-rendi szerzetest menesztett Provenceba, Franczíaország nagyjait az eretnekek ellen hivandó fel s midőn a később küldött pápai követek egyike, Castelnau Péter, Raymondnak, Toulous grófjának birtokán meggyilkoltatott, a grófot tartották a gyilkosság elkövetőjének. Ez okból a pápa

*) A hath a renu s ok tanaikban legnagyobb rokonságot mulatnak a manikheusokkal. — A waldensisek Valdus Pétertől vették nevezetöket. Valdus, gazdag kereskedő volt Lyonban, ki miután minden vagyonáról lemondott 1160-ban apostoli tanítóul lépett fel s a rokonérzelmüek egész csoportjával vette magát körül. Szerintök a szentirás egyedüli forrása a hitnek; az egyháznak s elöljáróinak nem lehetnék birtokai; a kenyér és bor átváltozása Jézus Krisztusnak teste s vérévé, nem a pap konszékrácziója, hanem a szentségvevöi által eszközöltetik; a gyónás elvetendő. — Az albig o ak nevöket Albi nevű várostól, hol székhelyük volt, nyerték s tanaik a Katharénusokéhoz hasonlítottak. Elvetették az egyházat, a szentségeket s az összes külső istentiszteletet.

**) Az albingensék (albigo-ak) által saját elnevezésökre használt katharo s szóból származik a német nyelven általában eretneket jelentő Ketzer szó. (l. Egyetemes Magyar Encyclopaedia — kiadja a Szt.-István Társulat)

***) l. Dr J. Aschbach: Alig. Kirchen-Lexicon.