A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáliskola Értesítője az 1884-5-ik tanévről
28 Domenico ujoncznövendékkel lép szorosabb barátságba. Majd letelvén az előkészületi évek, pappá szenteltetik és csak : „Ein Wunsch durchglüht sein ganzes Leben Sein Trachten immer, überrall Ist nur, die Kirche zu erheben Von ihrem ungeheurem Pall.“ Később perjel lesz Florenczben, Szt.-Márk zárdájában. Már ekkor kitüntette magát rábeszélő tehetsége által s szavainak varázsereje oly nagy befolyást nyert, hogy midőn a Toscana virányai fölött elvonuló jégzápor mindent elpusztított s a lakosság Florencztöl kér segélyt, ez a legnagyobb kézséggel támogatja éhező embertársait; mert miként a költő megjegyzi: „Die Her- zenssaten Girolamos blieben nicht ohne Frucht!“ Beköszönt e közben a karácsonyi ünnep s a hívek serege tömegesen tódul a templomokba. Girolamo azonban fájdalmasan látja, hogy a nép nagy része nem a nagyjelentőségű, ünnep miatt gyülekezik össze, hanem egészen más czélból: „Die Zeremonie wird als Fratze Gedankenlos nur ausgekramt; Ein Affe, sie mit Kopf und Tatze Tiefsinnige Geberden ahmt. Schamlos geputzte Weiber schwirren Umher im Tempel ohne Ruh, Und lasterhafte Männer girren Den Weibern süsse Worte zu. Der Fromme geht, die Brust voll Klage, Aus solcher Kirchenschänderei; Ihm thut sein Herz die düst’re Frage: Ist es mit Christus denn vorbei?“ Ily szellemben tartá Girolamo, karácsony ünnepén, egyházi beszédét, mely, hogy nem igen tetszhetett, könnyen megérthető. Különösen Mariano volt az, ki ellenkező irányú szónoklatával igyekezett hatni a tömegre s kinek beszéde csakugyan nagy befolyást keltett — volna, ha újból fel nem lép Girolamo; újból nem hangoztatja szavait a Szt.-Márk templomi szószékről : „Die Kirche ehr’ ich, doch im Kampfe, Wie man die kranke Mutter ehrt, Die geistesirr, mit wildem Krampfe Den Dolch nach ihrem Busen kehrt.“ igy szól Girolamo, figyelmeztetve a népet, hogy az egyház beteg s hasonlít azon anyához, ki saját keblébe akarja a tőrt döfni és hogy az anya
