A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáliskola Évi Értesítője az 1883-84. tanév végén
Az aesthetikai nevelés általános eszközei.*) I. Alnptehetségeink. Testi és szellemi vágyak. Hajlamok. A nevelés mint erőink kifejlesztője. Lényünk szellemi részében három tevékenységi kört szokás felvenni, u. m. : az értés, érzés és akarás körét s ezeknek megfelelően ugynev. három alaptehetséget: az értelmet, a kedélyt, vagy érző-és az akaró tehetséget. E három kör azonban nem egyéb mint egyik a másiknak fejleménye, ugyanazon egy szellemi ténykedés három fokozata vagy megnyilatkozási alakja. Ennélfogva alapjok is nem három, hanem egy. Lényünk számtalan erő összesége, a melyek egy szoros egységet alkotnak, habár megnyilatkozási módjuk két fő u. m. testi és szellemi irányban történik. E kettő egy ugyanazon lény elválaszthatatlan két fele, két megjelenési módja. Erőink egész összege érzékiségünk különböző rendszerei körül van csoportosulva; mivel külső megjelenésük az érzékek rendszereiben történik, ezek meghatározottsága szerint különböző módon hatnak kifelé és fogadják el a külső hatásokat; anélkül azonban, hogy egységük megszűnnék. Rendesen öt ilyen érzék rendszert szoktak megkü- lömböztetni: a látást, hallást stb. de ezeken kivül még számtalan sok van. Ezekben és ezek által nyilatkoznak erőink, melyek teljességgel nem valami különléttel biró állományok, vagy az érzékekbe letett substantiák, hanem lényünk különböző megnyilatkozási módjai. Annyiban képzelhetjük azokat elvontan, a mennyiben elvonjuk pl. a jegecztől azon erőt, mely szabályos vagy szabálytalan alakúvá lenni kényszeritette. Ennyiben beszélünk azokról mint tehetségekről, melyek az érzékek rendszerei szerint oszlanak meg s a melyek csak annyiban léteznek, a mennyiben kifelé hatnak, külső hatások elfogadására s feldolgozására törekszenek, a mennyiben e hatásokat fölfogják s mintegy magukba olvasztják. Ebben áll alaptehetségeink lényege; ezért mondhatni röviden: minden alaptehetség : törekvés, mely a külső hatások elfogadása által elégül ki. Szellemi fejlődésünk egyik örök törvénye, hogy minden benyomás az alaptehetségekben nyomot hagy, mely ha a tudatból el is vesz, uj benyomások által ismét fölkelthető s ezekkel erösülve az alaptehetségek gyarapítását eszközli. Összes szellemi ténykedésünk a körül forog, hogy alaperőink nyernek-e a külhatásokban általtalában és mily mértékken kielégülést, vagy nem? Ha alap tehetségeink egy meghatá*) Szerzőnek „Az aesthetikai nevelés lélektani alapjai“ czimü kéziratban levő dolgozatából.