A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáliskola Évi Értesítője az 1883-84. tanév végén

— 15

marad valami érthetetlen, vagy kevésbbé érthető fogalom. Rousseau szerint is a mesék szavai nem magok a mesék. Épen ezért nem szabad a gyermeket kezdetben a mesterkélt sorok szószerinti betanulására kényszeríteni, hanem el kell a mesét előtte beszélni, még pedig az ő nyelvismereteihez alkalmazott naivság- és egyszerűséggel; s ha a lényeget megértette, el is kell vele beszéltetni. Ekkor nem fog főn akadni az értelmen. —

A mit a mesék moralis hatásáról tart, szintén alapjában hibás. Ez nem tartozik ugyan szorosan ide, még is lehetetlen föl nem emli- teni Benekének erre vonatkozó kitűnő megjegyzését, mely szószerint igy hangzik : Die Form der Einbildungsvorstellung ist sehr verschieden von der Form der Lust und des Triebes und von jener zu dieser führt kein Weg, wenn nicht von Seiten des Genusses, unmittelbar oder elementariscb vorgearbeitet ist. Ist also das Gemüth rein, so hat man nicht zu fürchten : die Bilder werden in der Seele des Kindes fortwirken wie sie sollen, d. h. als Bilder und in dieser Gestalt wird auch die Auffassung des unmoralischen für das Kind ein Gewinn sein, Wirkten sie anders, so wäre dies für den Erzieher ein Merkzeichen von Wichtigkeit; zwar kein erfreuliches, aber doch erfreulicher als wenn das Verderben unaufgedeckt im Verborgen um sich gegriffen hätte*)

Rousseau szerint a gyermek mindig azon mese-személy helyzetében képzeli magát, a melybe legkevésbbé kivánatos. Még ha ez mindig állana is, a jellemre károsan nem hathat; mert ama helyzettel a gyermekre nézve nincsenek kedvérzetek összekapcsolva. Ha ilyen érzés nyomok is maradnának a lélekben midőn magát egy erkölcstelen (nevezzük igy) mese-személy helyzetébe képzeli: csak akkor hatna az kép- zelése- vágyai- tehát jellemére is. Ha egy erős, ügyes gyerek mindig csak nála gyengébbek közt volna, s ezek ó't sok katonásdiban mindig vezérnek tennék, tán jobban megszokná a parancsolást mint az engedelmességet ; azonban az oroszlánról szóló mesék hallása közben akár hányszor képzelheti magát oroszlánnak s akár hányszor bíznak rá valamit elosztás végett — ha csak egyéb okokból nem — bizonyosan nem fogja az oroszlán szerepét felvenni akarni.**)

A mint társítja és combinálja a gyermek a tárgyak benyomásaiból szerzett képzeteket, épen úgy történik ez a viszonyok képzeteivel is. A való tárgyak és alakok képzeteiből lesznek képzelt tárgyak és alakok; a való eseményekből képzelt események. Az ekként alakult uj képek nem csak végtelen különféleségök, hanem főkép az által hatnak oly kellemesen, hogy több ilyen esemény egyszerre lévén áttekinthető, ez által a köztök levő fokozat, ellentét, bonyodalom és ki- fejlés az idők lassú egymás utánja által nem szakittatnak meg. E mellett, valamint a játéknál a képzelt alak esetleges vonásainak a já*) Beneke : Erzieh, u. Unterrichtslehre. I. 162—3.

**) Ezen a réven azonban mondhatnék tán hogy pl. a rabló-históriák, stb. épen igy védhetők. Ezek azonban más nézőpont alá esnek, mert egészen más a ravasz róka, a zsarnok oroszlán és egy romanticus fényben felmutatott zsivány szerepe.