A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáltanoda Évi Értesítője az 1882-83. tanév végén

mentarii“ czimii művében közzétette. Herberstein müve és illetőleg térképe aránylag sok helyes adatot tartalmaz. így pl. nála a Fehér tenger már nem mint belföldi tó, hanem helyesen mint a Jeges oczeán egyik ága jelenik meg. A régi geographusok képzelt hegysége, a keletnyugati irányban haladó Rhipaeusi lánczolat helyébe az éjszak-déli irányban vonuló Ural lép és pedig elég helyesen, a Pecsora folyótól keletre. Az oroszok nem ismerik ugyan még birodalmuk éjszaki részét, de kelet felé kereskedelmi összeköttetéseik már az Ob folyóig terjednek. Útvonaluk a Pecsora s ennek mellékfolyója, az Ilics mentében halad s átlépvén az Ural gerinczét, lebocsátkozik a Szoszva völgyébe s ennek mentében eléri az Ob folyót. Herberstein ismeri ezen utat, ismeri továbbá az Irtist s több az Ural on túl fekvő helységet is, igy különösen Tjument.

Ezen nagyobbára helyes adatok mellett vannak azonban Herber- steinnak téves tudósításai is s ez utóbbiak közül különösen az kiemelendő, hogy az Ob forrását egy Kitaiszk nevű tóban keresi s ezen tavat Khatajba azaz Sinába helyezi, úgy hogy Khanbalik, Sinának mesés gazdagságú fővárosa, a 16-dik század fölfedezőinek sovárogva keresett czélpontja közvetlen szomszédságába jutott a Kitaiszk tónak, azaz az Ob forrásának.

Herberstein térképe kortársaira rendkívül csábitó hatást gyakorolt, mert azok azt hitték, hogy ha sikerül Európa éjszaki partjait megkerülni s ez Ob folyóba jutni, akkor ez utóbbin szakadatlan vizi- utat találnak Sina belsejébe. E hit roppant tévedésen alapult, de következményeiben üdvös volt, mert egész sor fölfedezésre buzdított. Ha a 16-dik század népei biztosan tudták vobia, hogy az Ob mentében nem lehet közvetlenül Sinába jutni; s ha csak sejtették volna, Ázsia mily messze terjed éjszak, illetőleg kelet felé : akkor bizonyára elcsüggedtek volna s lemondván azon reményről, hogy Sinát éjszakkelet felöl elérhetik, alig kutatták volna a Jeges oczeán barátságtalan partjait. A tévedések egész lánczolata vezette a portugaliakat a Jó-Reményfo- kához, téves számítás vezette a gennai nagy tengerészt az Újvilágba, s téves tudósítások folytak be arra, hogy európai hajók fölkeressék a Jeges oczeán elhagyott medenczéjét.

„Expeditiót expeditió után szereltek föl tömérdek ember s még tömérdekebb pénzáldozattal. Gyenge, gyarló eszközeiknél erősebb volt a vállalkozók lelki bátorsága, veszteségeiket kárpótolta a jövőbe vetett reményök és rózsás sziliben festette azon előnyöket, melyek az éjszakkeleti átjáró fölfedezése után rájok Khatajban várni fognak. Egy szélességi fokkal tovább éjszakra, egy hosszúsági fokkal tovább keletre jutni mint az előző expeditió: már ez is óriás diadal volt,“