A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáltanoda Évi Értesítője az 1882-83. tanév végén
— 29 — akár Európában valamely derült tavaszi napon. Keresztezvén ez öblöt, este a Jinredlen fokhoz jutottunk, hol nagy tengeri mélységet találtunk. Az éj folyamában a jégtömegek egyre növekedtek, és miután több mérfölddel keletre haladtunk, utunkat az é. sz. 67° 6' s a ny. h. 173° 30' alatt újra elzárva találtuk. De minthogy ez már nehány nap óta többször ismétlődött, távolról sem hittük, hogy tiz hónapot kell majd e barátságtalan partokon töltenünk. Hogyan is képzelhettük volna ezt: mi, kik Tromsöbó'l való elutazásunk óta 4200 tengeri mérföldnyi utat szerencsésen elvégeztünk és csak 120 mérföldre volt még szükségünk, hogy vállalatunk czélpontját elérhessük. Illusiónk oly nagy vala, hogy még októberben is szabadulást reméltünk és semmi készületet sem tettünk téli elhelyezésünkre.“ Yégre azonban bele kellett nyugodni az elkerülhetienbe és berendezni a téli szállást. A hajó nem feküdt kikötőben, hanem a sekély part mellett s a fenékjéghez volt erősítve. Minthogy az expeditió a telelés idejét a tudomány érdekében lehetőleg föl akarta használni, azért a szárazföldön, a hajótól körülbelül 1 x/2 kilométernyi távolban kis házikót rendeztek be, hogy menedékül szolgáljon azon tiszteknek, kik a delejes tünemények vizsgálásával voltak megbizva. Azután következett a Yéga leszerelése s a belső helyiségek megvédése a hideg s a hófúvások ellen, mi oly jól sikerült, hogy a meleg még akkor is, ha a szabadban legnagyobb hideg uralkodott -(- 15°, sőt -(- 18° vala. A lakás, ruházat, élelem és szórakozás oly gondosan és czélsze- rüen voltak berendezve, hogy az egész tél és tavasz kitünően folytak le. A legénység elégedett vala és nem csüggedett jövőjében. Mindenki egészséges volt és örült, hogy oly messzire jött s járatlan úton járván, hírnévre tehetett szert. Különben is, a jövőről nem kellett kétségbe esniök, az expeditió tagjai egész biztossággal számíthattak arra, hogy jövő nyáron elérik a Behring tengert s igy megkerülvén Ázsiát, elérik kitűzött czéljukat. Azon esetre is elöregondoltak, hogy a hajót téli állomáshelyén valamely baleset érhetné, s azért az élelmiszerek egy részét a szárazföldre szállították. De még ha a hajó teljesen megsemmisült volna, akkor sem fenyegetett veszély, mert a partvidéken lakó csukcsok segélyével és kalauzolása mellett könnyen elérhették volna akár a Behring szorost, akár a még közelebb fekvő Anadir öblöt a Behring tengerben; hol nyáron minden bizonynyal czethalászok kikötnek s az expeditió tagjait magukkal vihették volna. Nordenskjöld teljesen bízott vállalatának szerencsés kimenetelében és októberben levelet intézett Kelet-Szibiria kormányzójához, melyben következőleg nyilatkozik: „Minden jól van a Véga födélzetén, reményiem, hogy jövő évi májusban akadály nélkül folytathatjuk utunkat
