A Pécsi Magyar Királyi Állami Főreáltanoda Évi Értesítője az 1882-83. tanév végén

— 14

példátlan munkásság-, kitartás- s állhatatossággal törekedett czélja felé s ki mindazon veszélyeket s akadályokat, melyeket a hideg égalj, a nélkülözések s éhség, úgyszintén a fölfedezett vidékek vad indul atu lakói okoztak, bámulatosan legyőzte. Vájjon végre visszatért, vagy pedig merész vállalatának áldozatául esett, nem tudjuk s egyáltalában egész utazását is csak Müller historikusnak a múlt század közepén Jakutszk levéltárában tett kutatásai alapján ismertük meg."

Mellőzve a 17-dik század több kisebb expeditióját, áttérünk azon nagy vállalatokra, melyeket az orosz kormány hivatalosan kiküldött, hogy Kelet-Szibiria partvidékét tudományosan megvizsgálják.

Ezen fölfedezések sorát a dán származású Vitus Behring nyitja meg. ki már 1704. óta orosz állami szolgálatban állott. Behring s a neki alárendelt két tengerész-tiszt Spangenberg és Csiri- k o v 1725-ben hagyták el Sz.-Pétervárát és szárazföldi úton Ochotszkba mentek, hol két hajó, Fortuna és Gábriel bocsáttattak rendelkezésükre. Ámde tengeri útjokat csak 1728 jul. 20-dikán kezdhették, Behring Kamcsatka keleti partjai mentében éjszakfelé hajózott, aug. 10-dikén elérte a Lörincz szigetet, átment a szoroson s éjszaknyugatra egészen Szerdze-Kamen-ig hatolt, a hova 15-dikén érkezett. Innen visszatért Kamcsatkába és pedig a nélkül, hogy akár jövet, akár menet Amerika partjait látta volna. így tehát Behring akkor nemis tudta, hogy tulajdonképen tengerszorost fedezett föl, melyet a földrajz késó'bb az ő nevéről nevezett el.

Egy időben kételyek merültek föl arra nézve, vájjon Behring valóban Szerdze-Kamenig jutott, mig végre James Cook megerősítette Behring adatait s teljes világításba helyezte érdemeit.

A következő években megkezdődött a nagy éjszaki expeditió, melynek czélja vala Szibiria összes partvidékeinek meghatározása s melynek vezetése, összhangzatos, egyöntetű rendezése Behringre bízatott. Továbbá több európai tudós azon utasitást nyerte, hogy ugyanekkor Szibiria hegyrajzi, égalji s ethnographiai viszonyait kutassák, vagyis, hogy a tengeri expeditióval egyidőben szárazföldön kezdjék vizsgálataikat. Minket e helyen csak azon utazások érdekelnek, melyek tengeren történtek. Ezek közül a Lénától nyugatra esőket, melyek az Ob s Jenisszej környékére vonatkoznak, már feljebb említettük.

A Lénától keletre eső vidék átkutatását Lassenius kezdte meg. 0 1735 jún. 30-dikán hagyta el Jakutszkot s aug. 2-dikán ért a Lénából a nyílt tengerbe. Ámde már 120 versztayíre a Léna torkolatától jégtömegekkel találkozott, úgy hogy uszadékfából épített házban telelnie kellett. Azonban a tél folyamában úgy Lassenius mint az 52 emberből álló legénység nagyobb része skorbutban meghalt.